vissza a kezdőlapra

vissza az utazásokhoz

2. Utazás a perzsa birodalomban

Kaszr-i Sirin határ menti város 207 km-re van Bagdadtól és 761 km-re Teherántól. A város már az ókorban is forgalmas csomópont volt, a Mezopotámia felé tartó karavánok itt pihentek meg. Útjuk ezután pálmák, citrom- és narancsligetek között vezetett, majd kopár, dombos vidéken haladva elérték az Iráni-fennsíkot keretező Zagrosz-hegységet a Paitak-hágónál. A hágóból már kopár kősivatagon pillanthattak végig. Zord és nyomasztó tájon vezet az ösvény tovább, bizarr sziklaalakzatok között, és a táj vadsága csak Kermasah előtt enyhül, mikor a rideg köveket ismét felváltják a zöld lombok.
Kermansah a kurdok egyik síita szektájának vallási központja. I.sz. 390-ben a Szasszanida-dinasztia székvárosaként alapította meg IV. Bahram. Az ősi perzsa uralkodócsalád és a virágzó birodalom emlékei lépten-nyomon feltűnnek domborművek, sziklába vésett feliratok formájában. A várost a XIII. században a mongolok feldúlták, a szeldzsukok idején Lurisztán fővárosa volt.
Csoma 1820. október 4-én érkezett ide, valószínűleg gyalog, pedig ez a környék lótenyésztéséről ismert évezredek óta. A város közepén magas mészkősziklák között megbúvó karsztforrás által táplált tavacska körül találjuk Tak-e Bosztant, az egyik legjelentősebb szasszanida műemlékterületet, a III-IV. században sziklába vájt barlangjaival, domborműveivel, romjaival.
Az egykor hatalmas perzsa birodalom dicsőségét hirdető feliratok, sziklavésetek, domborművek Hamadán felé is elkísérnek bennünket. A Biszotun város mellett található, Dareioszt magasztaló, ékírásos sziklavésetek, óperzsa, újélámi, akkád, újbabilóniai nyelven írt hatalmas feliratok, melyek megfejtését az 1820-as években még nem ismerték, bizonyára felkeltették a nyelvész Csoma érdeklődését.
A mind magasabbra kapaszkodó út különös formájú hegycsúcsok között éri el 2045-m magasságban az Asszadabad-hágót. Innen ereszkedhetünk le a Teherántól 337 km-re, 1914 m magasan fekvő Hamadánba, vagy ahogy a történelemből és a Bibliából ismerhetjük, Ekbatanába.
A város alapítása az i.e. VII. századra, az asszírok és médek idejére nyúlik vissza. A hagyomány szerint az Ószövetségben szereplő Eszter királyné, I. Xerxész felesége, gyámapja, Mardokeus kíséretében, férjével és egész udvartartásával együtt a nyarakat Ekbatanában töltötte, de Eszter könyve mellett Ezdrás, Tóbiás és Judit könyve is említi a várost, mely ma is híres zsidó zarándokhely.
Az óperzsa birodalom hanyatlása után, az arabok uralkodása alatt a város új virágkorát élte. 1037-ben itt hunyt el Avicenna (Ibn Sziná), a talán máig leghíresebb moszlim tudós, orvos, filozófus. Sírját, akár Eszter és Mardokeus mauzóleumát, megtaláljuk a városban. A település déli részén található Kőoroszlán makedóniai Nagy Sándor dicsőséges hadjáratát idézi. Innen, ahol egykor az egyik városkapu állt, jól látható a XIII. században épült, tizenkét oldalú, kúpos tetejű gyásztorony, a Korban-torony. A város iparának kiemelkedő hírű termékei a kézzel szőtt perzsa szőnyegek. A híres mesterek a mai napig istenkáromlásnak tartják a gépesítést.
Az Alvand-hegység lábánál elterülő várost elhagyva, Ravan és Szaveh településeken keresztül vezet a legrövidebb út Teherán felé. Szaveh városa, melyet Marco Polo híradásai nyomán a középkori tudósok serege a bibliai Sábával azonosított, Irán egyik legősibb iszlám települése.


Bagdad-Teherán-Meshed-Bukhara

Bagdad - Teherán (Tehran) - Meshed (Mashhad) - Bukhara

1820. október 4-én Csoma megérkezett az Európában csak Perzsiaként ismert Irán akkor még nagyon fiatal fővárosába, ahol négy és fél hónapot töltött el. A meredeken leszakadó Elburz-hegység lábánál, nem messze az 5771 m magas Demavand vulkántól, 1210 m-rel a tengerszint felett terül el a város. Éghajlata kontinentális félsivatagi, a tél meglehetősen enyhe, a nyár rekkenően forró, száraz, az évi átlagos csapadék alig 200 mm. Fekvésének igazi előnye, hogy az ország nagy részét kitöltő Iráni-medence hatalmas sivatagjait keretező peremhegység belső oldalán található, s így a karavánutak nem kerülhetik el. A város keleti viszonylatban nem rendelkezik jelentős múlttal. A XI. század óta szerepel a krónikákban, de igazi jelentőségre csak akkor tett szert, amikor 1794-ben Aga Mohamed Kán fővárosa lett. A XIX. század közepén megkezdték a város átfogó modernizálását, s így Csoma Teheránjából már csak néhány mecset és palota maradt. A külvárosaival mára ötmilliósra duzzadt település világtörténelmi szerepe a legújabb korhoz kötődik: az 1943-as Teheráni Konferencia tette közismertté a város nevét.
Csoma idejében Teheránban csak angol követség működött az európai nemzetek képviseletében, s a követ odaérkezésekor nem tartózkodott a városban. Csomát mégis készséggel fogadták, s miután visszatért a követ, Henry Willock, és öccsével George-dzsal megismerték Csoma célját, minden segítséget megadtak, sőt marasztalták, nem is eredménytelenül, amit a hosszú teheráni tartózkodás is bizonyít. Itt Csoma folytatta ismerkedését a perzsa nyelvvel, angolul tanult, olvasott a környékről, készült az előtte álló nehéz és veszélyes útszakaszra.
Végül 1821. március 4-én örmény kereskedőnek öltözve útra kelt Buhara felé, hogy azután hosszú időre elnyeljék őt az európaiak szeme elől Belső-Ázsia pusztái.
A karvánút az Elburz törmeléklejtőire merőlegesen halad a hegység lábánál hegyi patakok mentén öntözött oázisok, kies pihenőhelyek teszik elviselhetőbbé a vándor számára a fárasztó utat. Ilyen oázis, a már ősi időkben is lakott Szemnan, 220 km-re Teherántól. A városka kertjeiben zöldséget és gyümölcsöt termesztenek. Az iszlám emlékei mellett megtaláljuk itt a perzsák ősi vallásának nyomait: a tűztemplomok maradványait.
Szemnan után a Nagy Sós-sivatag, a Dest-i Kevír határán haladunk, kietlen, terméketlen, elszikesedő mélyedésekkel teli, riasztóan egyhangú tájon. Damghan, a következő jelentős oázis mellett találták meg a régészek a görögök által Száz Torony városának, Hekatompülosznak nevezett régi település romjait. A mongolok által feldúlt Szabzevár Kék-mecsetjét és minaretjét megtekintve, egy 1500 m magas hágó keresztezése után elérjük Nisapurt (Neyshabur), a III. században a Szasszanidák által alapított várost. Az egykor milliós nagyváros dicsősége, mint a környező többi település esetében is, mongol, türk, afgán betörések következtében enyészett el. A város nagy szülötte a világhírű költő, a csillagászként és matematikusként is ismert Omár Khajjám.
A kopár síkság folytatódik, s ebből a halott sziklavilágból éles ellentétként emelkedik ki a zöld kertekkel övezett, tarka, tündöklő kupolákkal ékes, mesés város, Meshed. A 972 m magasan elhelyezkedő város a síiták szent helye. Itt van Mohamed próféta ivadékának, a 817-ben meggyilkolt Reza imámnak a sírja. Ugyancsak itt halt meg 809-ben Harun al Rasid, a nagy kalifa is. A várost Perzsia Athénjének tartják; nagyszámú mecsetjével, mauzóleumaival, mintegy 13 medreszével, karavánszerájaival igencsak kiérdemelte ezt a megtisztelő rangot. A meshedi Nagy Mecset az iszlám építőművészet egyik legnagyszerűbb alkotása, az itt megforduló utazó nem mulaszthatja el felkeresését, ahogy látnia kell a város hamisítatlan közép-ázsiai bazárját is.
Csoma 1821. április 18-tól október 20-ig, tehát meglehetősen hosszú ideig tartózkodott Meshedben, anélkül, hogy európaiakkal bármilyen kapcsolatba lépett vagy magáról hírt adott volna. A Willock fivérek megbízásából hiába kereste őt a városban Fraser angol kutató, Csoma teljesen eltűnt az útját nyomon követő európai szemek elől, s tartani lehetett attól, hogy betegség vagy rabló hordák áldozatául esett.


vissza az oldal tetejére