vissza a kezdőlapra

vissza az utazásokhoz

Gilgit völgyön át Kasgárba


Ravalpindiből Kasgárba nem amolyan szűk kis hegyi ösvény vezet, melyen végigmenni kockázatos, bizonytalan kimenetelű vállalkozás, hanem fontos karavánút, ősi kereskedelmi útvonal, a Selyem Útja. Az út keresztezi a Himalája vonulatát nyugatról lezáró Karakorum-hegyláncot, a világ egyik legmagasabb lakott területét, legvadabb hegyvidékét.
A változatos történelmet megélt vidék első nagy civilizációja az i.e. 2300-tól az Indus-völgyet lakó Harappa-kultúra volt. Az ősi birodalom dicsőségének az vetett véget, hogy az árja népek elözönlötték észak felől Indiát. A terület néhány száz évig perzsa uralom alatt állott, majd i.e 336-ban Nagy Sándor vetette uralma alá a Karakorum lakott vidékét. Őt a buddhista Maurijan-dinasztia, majd kínai uralkodók követték. A Kusán birodalom hanyatlása után újabb kínai dinasztiák következtek, egészen a mongol hódítás idejéig, Dzsingisz Kán és Timur Lenk koráig. Legközelebb a Mogul Birodalom létrejötte miatt kellett átrajzolni a környék politikai térképét. Az 1799-ben megalakuló Szikh Birodalom is ellenőrzése alá vonta a nagy stratégiai fontosságú területet. Ezután angol, orosz, kínai nagyhatalmi érdekek, a pillanatnyi erőviszonyok alakulása határozta meg a hegyvidék törzseinek sorsát. 1979 decemberében befejezték a Karakorum magashegyi út építését, s a világ legmagasabb autóval járható hegyi útját 1986. május elsején megnyitották a külföldi turisták előtt is.
A változatos történelmi előzmények, a hegyvidék tagolt szerkezete kis királyságok kialakulásának kedvezett. A Karakorum völgyeiben különböző nyelveket beszélő változatos népesség éli, évezredek óta nem sokat változó körülmények között, mindennapi életét.

Ez a lenyűgöző hegyvidék a Föld legszebb, legmagasabb csúcsait foglalja magába. Ha a jégkorszakot szeretnénk tanulmányozni, keresve sem találnánk erre alkalmasabb terepet a Karakorum hegyláncainál. Itt található a Föld második legnagyobb hegycsúcsa, a 8611 m magas K2. Az elnevezés azokat az állapotokat tükrözi, amikor még a megközelíthetetlen hegycsúcsokat egyszerűen megjelölték a hegység kezdőbetűjével, és beszámozták. A hegy előtt húzódó, legendás Baltoro-gleccser mentén, néhány négyzetkilométer területen több 8000 métert meghaladó magasságú csúcs található, mint bárhol a Himalájában. A világ legnagyobb és leghosszabb gleccserei is itt húzódnak. Ezek a gigászi jégárak hatalmas folyókat táplálnak a hegység kontinentálisan száraz vidékén. A Karakorum valamelyik nyolcezresének legyőzése minden hegymászó álma, és sokan életükkel fizettek ezért az álomért.
A Selyemút, melyet karavánok ezrei tapostak, kínai selymet, kásmíri szőnyeget, tibeti teát, indiai fűszert szállítva az indiai szubkontinens és Belső-Ázsia között, északi irányba indul Ravalpinidiből, s az egykori Harappa-kultúra legfontosabb városát, Taxilát érintve halad, hogy áttörje a Karakorum jeges, égbenyúló ormait.
A Ravalpinditől észak felé vezető út egy a Karakorum csúcsaihoz képest szerény, 4000 méternél alacsonyabb hegyekkel övezett fennsíkon keresztül közelíti meg a magas hegységet. Ez az útszakasz könnyű és kellemes, éles ellentéteként a Karakorum rideg ösvényeinek. Az erdővel borított hegyhátak, termékeny folyó menti földek, dús vegetációjú rétek csalogatják az utazót. A körzet történelmi neve Hazara. A körzet Kásmíron keresztül a Himalájába, illetve Gilgiten keresztül a Karakorum lakott területeire vezető utak kiindulópontja, a havasok kapuja. A Csoma által bejárt Dszammu-Szrinagar útnál egyszerűbb a Hazara tartományon át vezető, a Dzselam-folyó völgyét követő út Kásmír és Szrinagar felé.
Takot falunál utunk eléri az Indus-folyót, s ezzel átlépünk Indus Kohisztán területére. Itt már a hegyek is magasabbak, megközelítik a 6000 métert. Ebben a magasságban az egykori utazók továbbjutása komoly nehézségekbe ütközhetett. Mióta a Karakorum országutat átadták, csak az élénk fantáziával megáldott ember alkothat pontos képet arról, hogy a karavánoknak milyen nehézségekkel kellett szembenézniük egykor ezen a vidéken. Fa-Hszien, kínai buddhista zarándok, aki beutazta Kínát, a Tarim-medencét, és gyalogszerrel átkelt a Karakorumon, leírja, hogy ebben a körzetben milyen nehézségekkel kell megbírkóznia a vándornak: „A hegyek rendkívül omladékosak, az ember alig talál biztos pontot, hogy megvesse lábát és széttekintsen.” A kőzetek töredezettsége a kivételesen nagy napi, és évszakos hőingadozásnak tulajdonítható. Ezen a száraz területen a telek elviselhetetlenül hidegek, a nyarak kegyetlenül forróak. „A meredek hegyoldalak és hágók között a közlekedést közel 700 létra könnyíti meg, a folyókat kötélhidak ívelik át.” – folytatja beszámolóját Fa-Hszien. A buddhista zarándok legfontosabb érdeme nem a korai útleírás volt, hanem az, hogy számos kolostort alapított az általa bejárt területeken.
Kohisztán déli határa Ravalpinditől 250 km-re van. Az út innen az Indus völgyében vezet egyre feljebb. Az Indus-völgy és oldalvölgyei mellett az Indussal párhuzamos Szvát-völgyben él Kohisztán soknyelvű, soknemzetiségű népességének zöme. Szinte minden völgyben más nyelvet beszélnek, és a lakosok arcvonásai eltérő eredetre utalnak. Csak a vallás közös, az iszlám különböző ágait, a síita, a szunnita és az iszmaelita irányzatot is megtaláljuk itt.
A Karakorum vidéke a Föld aktív zónáihoz tartozik. A kohisztáni Pattan volt a központja annak a katasztrofális földrengésnek, amely a lakosság ezreinek életét követelte 1974-ben.
Az Indus derékszögben keletnek fordul, s átlépünk Gilgit tartomány területére. A lakott területek átlagmagassága csak 1500 m körül mozog, de a hegyek félelmetesen hatalmasak. A 8126 m magas Nanga Parbat csúcs alatt az Indus a világ legmélyebb völgyében folyik. A Nanga Parbat sokáig legyőzhetetlennek hitt jégpiramisán 31 hegymászó és teherhordó veszítette életét 1953-ig, amikor is a svájci Hermann Buhl először tette lábát a csúcsra.
Gilgit tartomány központja, a hasonnevű város a karavánúttól 10 km-re a Hunza-folyóba ömlő Gilgit-folyó partján fekszik. A Hunza nem messze innen egyesül az Indussal. Gilgit jelentőségét központi fekvésének köszönheti, hiszen közel esik az észak-déli irányú Selyemúthoz, ugyanakkor nyugatra a Gilgit-folyó völgyében a Hindukus vidékére nyílik átjáró – ez a Gilgit forrásvidéke –, keletre pedig Baltisztán fővárosa, Szkardu vidékére juthatunk. A Gilgit-Szkardu-Leh útvonal az Indus mentén nem tartozik a nehezen járható utak közé. Lehetetlen kikerülni e kérdést: hogyha Csoma járhatatlannak és veszélyesnek ítélte meg Leh felől a Karakorum-hágón keresztül vezető utakat, miért Lahorba indult vissza Szrinagaron keresztül, s miért nem kísérelte meg inkább Szkardun és Gilgiten át elérni Kasgárt?
Szkardu környéke a világ egyik legkülönlegesebb tájképével szolgál. A 7000 m-es csúcsok között, a kevés csapadék, nagy szárazság következtében szabályos sivatag alakult ki, a Szaharára jellemző hatalmas homokfodrokkal. Furcsa elképzelni a fáradt sivatagi vándort, aki a forró nyárban nem délibábot, hanem eljegesedett hegycsúcsokat lát maga előtt.
Gilgit városa mindössze 1455 m tengerszint feletti magasságban van, 600 km-re Ravalpinditől. Az igazi kapaszkodó a kisebb vízhozamú, meredekebb Hunza-folyó völgyében kezdődik. A völgy mentén Hunza és Nagar tartományok helyezkednek el. A völgyek lakói meglehetős elszigeteltségben éltek sokáig. Vonásaikban keverednek a kásmíri, perzsa, orosz, mongol jegyek. Nagy Sándor az i.e IV. században folytatott itt sikeres hadjáratot, s néhány katonáját letelepítette ezen a vidéken. Ezek távoli leszármazottjai a völgy göndör hajú, kék szemű, mediterrán vonásokat viselő lakói.
Hunza és Nagar egykori királysága nem dicsekedhet hatalmas erdőségekkel. Egy-egy fa, facsoport, rendkívül gyér fű megbecsült, ritka értékek ebben a jég- és kőtengerben. A hegyek viszont káprázatosak. A jégtűkkel és hasadékokkal barázdált hatalmas gleccserek a világ legnagyobb jégárjai. A mélységbe szakadó jégfalak, a hatalmas csúcsok lélegzetelállító látványt nyújtanak. A 7790 m magas Rakaposi és a 7390 m magas Ultar csúcs uralja a tájképet. A természet itt állandó veszélyek forrása. Lavinák, kőgörgetegek, völgyeket elzáró gleccserek teszik bizonytalanná a lakosok életét. A hegylakók szervezete alkalmazkodott a különleges körülményekhez. A XX. századtól mind gyakoribb magashegyi expedíciók állandó teherhordói a jó felépítésű, szívós hunzák.
A Hunza és Nagar tartományt északról Gojal tartomány határolja, mely természeti jellegében és az etnikumok tekintetében hasonlóan változatos, mint déli szomszédja. A völgybe leereszkedő hatalmas gleccserek szinte összeérnek, olyan sűrűn helyezkednek el ezen a vidéken. Gojal déli határa a Kandzserab-hágó alatt elterülő városka, a Ravalpinditől 785 km-re fekvő Szuszt. Szuszt 2700 m magasan helyezkedik el, s innen kezdhetjük meg a kapaszkodást a 4934 m magas hágóra. A hágó környékén, a Karakorum csúcsai között él a magas hegyek ritka állata, a szigorúan védett hóleopárd. A hágón való átjutás nem különösen nehéz. Túloldalán már a mai Kínai Népköztársaság területe kezdődik. Az első lakott település Kínában a Szuszttól 120 km-re lévő Pirali.
Piraliból a Taskurgán-folyó völgyében ereszkedünk le a 80 km-re levő Taskurgán városába. A jeges csúcsokat itt vízvájta homokkősziklák váltják fel. Taskurgán erődje egyike az útmenti erődöknek, melyek a karavánok zavartalan áthaladását voltak hivatva biztosítani. Taskurgánt elhagyva az út egészen megközelíti az egykori Szovjetunió és Kína határát és ismét feltűnnek a havas csúcsok is. A 7540 m magas Musztag Ata csúcs a kristálytiszta Kara-kul tóval az előterében lenyűgöző látványt nyújt. Kasgár előtt, a Gez-folyó mentén haladva megkerüljük a Kongur-hegy 7720 m magas tömbjét, majd 280 km-re Taskurgántól, 1260 km-re Ravalpinditől elérjük Kasgárt.
Kasgár a Tarim-medence nyugati szélén található. A Tarim-medence 1500 km hosszú, 690 km széles, majdnem teljesen zárt terület. A medence átlagmagassága 1300 m. Nyugatról a Pamír-, délről a Kunlun-, északról a Tiensan-hegység határolja, és csak keletről, a Lop-nor-tó felé nyitott. Területének nagy részét a Takla Makán sivatag tölti ki. Lakosai, viharos történelmének és fekvésének köszönhetően, soknemzetiségűek. Az itt élő türkök, kirgizek, mongolok, tadzsikok, kazahok és sok más nemzetiség mellett meghatározó számban lakják ezt a területet ujgurok, akikben Kőrösi Csoma Sándor őseinket vélte felfedezni, s kiknek földjére nem jutott el soha.


vissza az oldal tetejére