vissza a kezdőlapra

vissza az utazásokhoz

Virtuális útvonal Buharából Kasgárba


Buhara, Kis-Buhária központja, a város, melyet Csoma megérkezése után öt nappal elhagyott, a legfontosabb közép-ázsiai utak egyikének mentén fekszik. Ez a híres Selyemút egyik nagyforgalmú szakasza, a Tarim-medence peremén elhelyezkedő Kasgár felé vezet, melynek körzetében Csoma a magyarság őseit remélte felfedezni. Tegyük meg Kasgár felé képzeletünk szárnyán azt az utat, amely Csomát a legrövidebben és leggyorsabban céljához vezette volna! Céljához, a Tarim-medence vidékére, melynek elérésére sikertelen kísérletet tett Nyugat-Tibet felől. De vajon miért kellett Nyugat-Tibetnek indulnia, ha ezen a jól járható karavánúton elkerülhette volna a Himalája zordon gerinceit?
Keletre, Szamarkand irányában hagyja el a kasgári út Buharát. A távolból sokáig láthatjuk még a 46.5 m magas tornyot, mely előtt a nagy Dzsingisz Kán is fejet hajtott. A legenda szerint, amikor Dzsingisz Kán bevonult az elfoglalt Buharába és felnézett a hatalmas toronyra, leesett a sapkája. Lehajolt érte és azt mondta: Ha meg kellett hajolnom a város előtt, nem pusztítom el. S a város mai szépsége bizonyítja, hogy Dzsingisz Kán betartotta a szavát, és szokásától eltérően nem rombolta porig a meghódított települést. A Szamarkandig tartó 282 km-es út a Zeravsan-folyó völgyében vezet, melynek szerteszakadozott ágait gyakorta elnyeli a szomjas föld. A folyó körzete a Kizil-kum és Kara-kum perzselő sivatagjaihoz képest termékeny, gondosan megművelt terület, s így az út menti falvakban Közép-Ázsia más területeihez képest viszonylagos jólét van. Ősi úthálózat nyomvonalát követjük, olyan helyen vagyunk, ahol Marco Polo is szabályos posta-utakat talált. Itt-ott még ma is fellelhetőek a Timur Lenk idejében lerakott mérföldkövek.
Szamarkand, a titokzatos ősi város a Turkesztán- és Zeravsan-hegység láncai között terül el, 720 méterrel a tenger szintje felett. A város kontinentálisan száraz, napos vidéken fekszik, ahol kemény telek és forró nyarak váltakoznak, miközben a földek nem sok csapadékot látnak. Szamarkandot már i.e 329-ben ismerték, amikor Nagy Sándor hadai elfoglalták a várost, de születése még ennél távolabbi múltba nyúlik vissza, alapításának 2500 éves évfordulóját 1969-ben ünnepelték. A város egy ideig az arab kalifátushoz tartozott, pusztították Dzsingisz Kán hadai, felkereste Marco Polo is. A város virágkorát Timur Lenk, a sánta Timur uralkodása alatt élte. Dzsingisz Kán leszármazottjai már több mint egy évszázada uralkodtak, amikor megszületett Nagy Timur, kinek apja egy mohamedán török törzs főnöke volt. Timur hosszú és nehéz csatákban, kegyetlen leszámolások árán szilárdította meg hatalmát a térségben, s hozta létre központját Szamarkandban, miközben a környező városokat elpusztította.
A XIV. század harmadik harmadában számos nagyszerű épületet emeltetett Timur a városban. Négy feleségének egyike volt Bibi-Hanim, akinek mecsetjét Timur sikeres indiai hadjárata után építtette 1399 és 1404 között. A 10040 m2 alapterületű épület Közép-Ázsia legnagyobb mecsetje. Vele szemben a kedvenc feleség mauzóleuma található, a mecsethez hasonló ékes türkizkék kupolával. Innen nincs messze Szamarkand leggazdagabb műemlékegyüttese, a Sahi Zinda-nekropolisz, ahol a kék fajansz kupolák alatt Timur rokonai és más előkelőségek alusszák örök álmukat.
A város dicsőséges korszaka volt Timur unokájának, Ulugbeknek uralkodása is. A nagy tudású uralkodó, kit Laplace joggal tartott a csillagászattörténet egyik legkiemelkedőbb megfigyelőjének, a városon kívül csillagdát építtetett, melynek legfőbb műszere egy hatalmas szextáns volt. Az obszervatóriumban, melynek romjai ma is megtekinthetők, Ulugbek és munkatársai olyan csillagászati térképet készítettek, melyen már 1018 égitest szerepelt.
Szamarkand méltán híres főterét, a Regisztánt is Ulugbek építtette. A szabályos négyzet alakú tér és a rajta három oldalról elhelyezkedő medreszek a mérnöki tervezés alaposságát és a timurida művészek nagyságát dicsérik.  A medreszek mozaikkal borított bejáratai, a gazdagon díszített minaretek és színes kupolák együttese az, ami olyan egyedivé teszi Üzbegisztán városainak hangulatát. Szamarkandban még egy ősi kupolás épületet meg kell említeni, a Gur-Emir-t, ahol Timur és számos leszármazottja nyugszik. Timur sírján sötétzöld nefrittömbbe vésett arab nyelvű szöveg hirdeti, hogy az uralkodó Dzsingisz Kán leszármazottja. Ez ugyan nem felel meg a valóságnak, bár ami Timur nagyhatalmi törekvéseit illeti, ebben méltó utódja volt a legendás kánnak. Ebben a sírban nyugszik Timur két fia, valamint unokája, a saját fia által meggyilkoltatott Ulugbek és Timur számos más leszármazottja. A közép-ázsiai városok egyszerű vályogépületei nagyon gyorsan porrá omlottak, Timur birodalmát történelmi viharok pusztították el, de a mauzóleumok, mecsetek és medreszek még ma is állnak, hirdetve Szamarkand örök nagyságát és dicsőségét.
Szamarkandot elhagyva az út északkeletnek vezet a várost széles gyűrűben övező kertek között. A táj mind sivárabb és szárazabb lesz a Szamarkandtól vett távolság növekedésével, s amikor a karavánok elérik a Zeravsan-folyó egyik ágát, majd átjutnak a Tamerlán-kapu sziklaszorosán (A "Tamerlán" Timur Lenk nevének egyik változata), hosszú időre eltűnnek a művelt kertek, s helyüket a fojtogató, száraz pusztaság veszi át. Az út Kodzsent városánál ér ismét termékeny területre. A város a Szir-darja-folyó partján fekszik, s a Ferganai-medence kapujának tekinthető.
A Szir-darja a Tien-San-hegység láncai között ered, és 3019 km megtétele után, az Amu-darjához hasonlóan az Aral-tóba ömlik. A két hatalmas folyam keresztezi a Turáni-Alföldet, és a Kizil-kum sivatagot fogja közre. A mintegy 300 km hosszú 52 000 km2 területű Ferganai-medencét a Tien-San- és az Alaj-hegység peremvonulatai határolják. A terület viszonylagos termékenységét a Szir-darja vizének köszönheti. Ferganáról azt tartják, hogy Mohamed négy paradicsomának egyike, pedig a medence roppant, kietlen, terméketlen kavics-, homok- és sós sivatagokat is magába foglal a Szir-darjától délre eső területeken. Belső-Ázsia legtermékenyebb vidékét sárga lösztalaj borítja, melyet csak gondos öntözés mellett lehet hatékonyan megművelni.
Az út Kodzsent elhagyva mind jobban eltávolodik a hegyektől, és szürke, köves dombok között vezetve éri el Kokandot, az egykori Kokandi-kánság fővárosát. A város körzetét megművelt területek, lakott települések sora jelzi, ám meglehetősen kevés látnivalót nyújt az ideérkezőnek. Medreszei nem vetekszenek Szamarkand, Buhara és Hiva hasonló épületeivel.  Az egyszerű lakóépületek semmiben sem térnek el a Közép-Ázsiában megszokottól, ugyanolyan rogyadozó, rövid életű vályogépületek maradványai emlékeztetnek a múltra Turkesztán egész területén.  Kokandot fővárossá válásakor, a XVIII. században közel 12 km hosszú fallal vették körül. Az 1860-es években épült a kán palotája, Kokand legfényűzőbb épülete. A kánság virágzásának az orosz hódítás vetett véget.
Kokandtól 64 km-re, Szamarkandtól 502 km-re fekszik Margelán, s a szomszédságában, tőle mindössze 7 km-re Fergana városa, amely parkjaival, ligeteivel, fákkal szegélyezett utcáival felüdülést nyújt a fáradt utazónak. Fergana 580 m magasan terül el a tengerszint felett. Csoma, ha erre jár, akkor sem láthatta volna, mert csak 1876-ban alapították az oroszok, Novij Margelán néven. Ezzel szemben az ősi, történelmi város, Margelán már a X. században virágzó, művelt területek központja volt. A XIX.  században számos medresz és vagy 250 mecset működött itt. A város nevezetessége Nagy Sándor sírja. Nem Margelán az egyetlen hely Közép-Ázsiában, ahol a nagy hadvezér végső nyughelyét megtalálni vélték. A város körzetében selyemhernyó-tenyésztés folyik és a Ferganai-medence fontos gyapottermelő vidék évszázadok óta.
Margelánt elhagyva az út folyamatosan emelkedik. A medence keleti peremét övező magas hegyek koszorúja mind élesebben rajzolódik ki. A talaj rendkívül száraz, finom, sárga löszpor, mely eltünteti az út minden egyenetlenségét. A karavánok kavarta por behatol az emberek pórusaiba, megcsikordul a fogak között, kaparja a torkot, s fuldokló köhögést vált ki. A sűrűbben használt utak nyomvonala megsüllyed, s a löszben mélyutak jönnek létre.
Os városa a medence délkeleti peremén terül el, az Alaj-hegység lábánál, 881 km-re Buharától. A várost a legenda szerint még Nagy Sándor alapította. Lakóépületei nagy területen vannak szétszórva, s karélyban veszik körül a monumentális Taht-i-Szulejmán-hegyet. Os után az út egyre magasodó löszhátak között emelkedik, majd átlép a 2406 m-es Csirjcsik-hágón, s meredeken leereszkedik a kristálytiszta vizű Kusab-folyó völgyében elterülő Gulcsa faluba. Hatalmas hegyek övezte völgykatlanban terül el 1500 m magasan a kirgizek lakta, apró Gulcsa falu. Az út innen délnek fordulva a Kusab-folyó löszbe vágódott völgyét követi, mely helyenként 30-40 m mély függőleges falú szakadékká keskenyül.
Ingatag, korhadt, keskeny hidakon keltek át az egykori karavánok a folyón, míg elérték Szufi Kurgán települést. Az út itt már egészen megközelíti a Pamír-hegység legmagasabb vonulatait: a Kusab völgyét mint gigászi jégfal zárja le a 7134 m magas Kuh-i-Garmo (Lenin-csúcs). A keletnek forduló ösvény a Terek-szu (Terek-folyó) elkeskenyedő, mind jegesebb völgyében vezet fel a 3500 m-t meghaladó Terek-hágóra, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Tarim-medence irányába.
Könnyű leereszkedés után, már kínai területen, a Kizil-szu völgyében vezet az út Kasgar felé, majd elhagyja a folyót, s egyre alacsonyodó hegyhátakon kel át. Az ösvény mentén, a gerincek legmagasabb pontjain obók, kultikus rendeltetésű, de ugyanakkor útjelzőként is szolgáló kőrakások tünedeznek fel, melyekre apró szalagokat, állatkoponyákat helyeztek. Erődítések, várak romjai jelzik mindenfelé az útvonal egykori jelentőségét.  A dombokká laposodó hegyek között mind több ház tűnik fel, majd őrházak következnek, s végül elérjük a védőfallal körülvett Kasgart. Az út Buharától Kasgarig 1351 km. Csoma 70 nap alatt megtehette volna, de nem tette meg, s nyilván nem ok nélkül döntött így.


vissza az oldal tetejére