vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

Döbrentei Gábor (budai kerületi királyi biztos. Magyar Tudós Társaság titoknoka levele J. Prinsephez

Pest, 1835. szeptember 30.
[Duka 124; angol: 131]


Sir!

A magyar társaság VI-dik nagygyűlésén a legnagyobb érdekeltség tárgya volt azon körülmény, a mit említettem, hogy Öntől, mint biztos kútforrástól kezemhez érkezett a hír Körösi Csoma Sándor felöl. S a mint Ön levelének elolvasását magyar fordításban elvégeztem, az általános óhajtás az volt, hogy én írjam meg Önnek a társaság nevében a legszívélyesebb köszönetünket. Annyira óhajtottuk már hírét hallani Körösinek és annyi idő óta, de mivel az elmaradt, azt hittük, hogy ő már el is hagyta az élők sorát.

Önnek levele a társaság naplójában, a Tudománytárban is közzé fog tétetni és én nem kételkedem, hogy az egész nemzet hálás leszen Önnek ez ügyben való közbenjárásáért.

Én magam ezennel kérem magát Körösit is, hogy tegye félre tartózkodását és írjon a magyar társaságnak utazása eredményéről és a régi magyarok hazája felőli véleményéről, a melynek fölfedezésére Ázsiába utazott.

Ön lesz oly jó az ide mellékelt levelemet neki átadni vagy utána küldeni, az oklevéllel együtt, melynek erejénél fogva a magyar társaság őt tagjának vallja, meg levén választva 1833-ban, a mely kitüntetést óhajtom Önnek számára is, még pedig a legelső alkalommal, a midőn választás lesz. Ön igazán megérdemelte, hogy ily módon megtiszteljük.

A társaság Örömmel várja Körösi tibeti szótára-, és nyelvtanának példányait, melyeknek elküldéseért hálával vagyunk lekötelezve Ön iránt.

Azt is megírtam Körösinek, hogy tárja föl előttem bizalmasan azt, hogy van-e szüksége segedelemre és támogatásra? Eleinte Teheránban a brit nagylelkűség viselte gondját és most Bengáliában, úgy látszik, a kormány vette őt pártfogásába, bizonyára azon oknál fogva, mivel ő, általában véve, érdekes személyiség és tudományos férfi. Ezen kegyekért mi is köszönettel tartozunk. Azonban ha Körösi hajlandó lenne Magyarországból egy újabb összeget elfogadni, igyekezni fognánk azt nekie megküldeni.

Legszívesebb üdvözleteimmel jó kivánataiért maradok stb.



Döbrentei levele Csomához, elveszett. Meg volt iratai között azon kis vasládában, melynek tartalmáról részletes jegyzéket vevék föl a calcuttai főitélőszék levéltárában 1854-ben, s a Magyar Posta1857-dik évi folyamában közölve volt.

Döbrentei levelének tartalmából azon következtetés levonására vagyunk utalva, hogy a hazában Csomáról 1835-ig semmi biztos hír nem létezett, ő maga úgy látszik teheráni levele óta haza nem írt. s ha írt, annak nyomára akadni nem tudtunk. A teheráni levele, mely a nagy-enyedi collegiumi professorokhoz 1821-ben volt intézve, úgy látszik, hogy az 1849-dik sajnos események alatt, a collegiumi levéltárral együtt elpusztult.

Miután megtudták a hazában, hogy Csoma él, sőt hogy tibeti műveit az angol kormány közzétette, a legmélyebb rokonszenv és érdeklődés kelt sorsa iránt, a mint herczeg Eszterházi és Döbrentei Gábor levelei tanúsítják.


vissza az oldal tetejére