vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

Körösi Csoma Sándor levele a Nagyenyedi Professzorokhoz

Kalkutta, 1835. július 18.
[Jelenkor 1836:18, 69]


Tiszteletes Professor urak!

Hosszas hallgatásom okát ha kérditek, mint legfőbbet ezt említem: tudtam, hogy ellenetekre volt ez útra-indulásom. ’s ezért mint ismeretlen, feledékenységben akartam maradni. Eljöttöm óta bizonytalanul bolygottam, ’s czélomra vezetőt semmi bizonyost nem találtam: de ámbár én nem írtam is nektek, tudom mindazáltal, hogy hírlapokból, az innen Európába küldött tudományos jelentésekből, ’s még hírekből is ollykor ollykor hallottatok rólam, valamint azt is tudhatjátok, ide hogy jutottam, hol voltam ’s mit dolgoztam, azért ezekről nem szükséges nektek írnom. Sokat láttam, hallottam ’s tanultam, de keveset czélunkra szolgálót; – még többet kívánok. Nagy hálával tartozom az isteni Gondviselésnek, hogy soha beteg nem voltam! Ámbár testemre nézve messze voltam is tőletek, de lelkemben gyakran társalkodtam veletek.

Jóllehet nem kétlem, némellyek közületek, kiknek hogy sokkal tartozom örömest megismérem, nincsenek többé, mindazáltal emlékezetük lelkemből enyészni soha nem fog.

Édesen emlékeztem mindig nemzetemre, de hogy megtessék, milly nagy szeretettel viseltessem édes anyám, legkedvesebb nemzetem ’s rokonim iránt, kérlek titeket tiszt. Professorok, hogy ezen summa pénzről, okosan ’s jó lélekkel rendelkezzetek, a’ szerint, mint a’ következőkben megírtam. A’ négyszáz ötven darab aranyról e’ szerint akarok rendelkezni: a’ Bethlenianum (n. enyedi) collegium száz, – száz pedig a’ kézdi-vásárhelyi katona-nevelő intézet számára. – e’ kétszáz arany törvényes kamatra adassék elegendő bátorság mellett, s’ esztendőnkénti kamatiból két stipendium alapíttassák: az egyik a’ n. enyedi collegiumban. Kenderesio-Körösianum stipendium név alatt (Kenderesi Mihály úrnak hozzám mutatott különös pártfogása tekintetéből – a’ kié, vagy ha megholt, a’ fijáé Kenderesi Sigmond (Ferencz) uré legyen a’ pártfogóság jusa, nemkülönben a’ stipendiumra kinevezés is a’ három első esztendőben, azután pedig adja mindig a’ professoratus a’ legérdemesbnek) a’ másik pedig Kézdi-Vásárhelyen Stipendium Csomaianum név alatt. Hogy a’ kézdi-vásárhelyi katona-nevelő intézetnek az egész száz aranyból álló tőke, vagy csak annak kamatja esztendőnként adassék által, a’ professorok (’s ezek közül főleg a’ székelyszületésüek) határozzák el, mint szinte azt is, kik által? kiknek? ’s hány esztendőre adassék a’ stipendium.

Száz arany testvéremnek Csoma Gábornak, vagy ha már nem élne. gyermekeinek adassék. Száz arany pedig a’ falumbeliek (Körös falu lakosai) között osztassék ki olly formán, hogy minden külön família vagy ház kapjon egy aranyot. Azon kivül a’ következő öt személy 1) a’ pap, 2) az iskolamester, 3) a’ jegyző, 4) a’ fő káplár, 5) a’ falusbiró, a’ familiájokra eső részen kivül még egy egy aranyot kapjanak tőlem ajánlandó tiszteletdíj fejében, akarom; - ezen öt személyt erősen kérem, hogy azon esetben, ha testvérem meghalt volna, a’ gyermekei számára kijelelt száz aranyat a’ mint legjobbnak látják, jó lélekismérettel osszák fel köztök. - Nem különben testvéremnek szivére kötöm, hogy a’ szerencsétlen Annát, már rég megholt kedves Krisztina néném nagyobbik leányát, mindenben segítse; azt pedig, hogy több rokoninkat mennyiben részeltesse az ajándékban, tetszésére bizom. – Egyébiránt, hogy a’ pénz mi móddal tétessék le, bánjanak vele, ’s miként szolgáltassák testvérem ’s a’ falumbeliek kezébe, ezt mind a’ professoratus bölcseségére ’s jó akaratjára bízom. Ugy szinte arra is kérem, hogy az ötven darab aranyat a’ collegium pénztárában számomra tartsák -meg, mig arról rendelkezem, vagy halálom esetében hogy testvérem gyermekei közül a’ legéruemesbnek adják által, akarom. - Én ugyan az általam két stipendiumra illy módon adott 200 aranyat, soha vissza nem kívánom, de fentartom magamnak azon just, mig élek - azután a- professoroktól fog függeni - hogy azokról másképen rendelkezhessem, ha megtudom, hogy nem az én akaratom szerint intézkedtek róluk.

Ha e’ pénz körül valami nehézség fordulna elő, akarom hogy a’ tőkepénz kamatra kiadatván, az esztendőnkénti kamatok tétessenek le a’ collegium pénztárába 1840-ig, melly idő alatt, ha élek, reménylem én is visszamegyek, örvendeni fogok, ha megtudom, hogy e’ pénz egészen kezetekhez jutott.

Tibeti nyelven irt mind két munkám 10 példányit, midőn ezek Pestről Erdélybe leküldetnek, ha még kiosztva nem lennének, ezen általam nagyon tisztelt férfiaknak ajánlom, írom által 1. Kenderesi Mihály úrnak, vagy fijának, 2. Katona ’Sigmond úrnak, 3. Ajtai Sámuel úrnak. 4. Szentgyörgyi Im. urnak. 5. t. Mohai Károly. 6. t. Kovács József. 7. t. Keresztes István. 8. Baricz János. 9. t. Nagy György és 10. t. Csorja Ferencz uraknak; - és aztán ezek által ugyan azon renddel, következő közönséges vagy erkölcsi testületeknek vagy intézeteknek ajánl-tassanak által nevemben és tiszteletem jeléül. 1) A’ főmélt. főkormányszéknek. 2) A’ n. m. udv. kanczellariának. 3) A’ főconsistoriumnak. 4) A’ kir. táblának, a’ Teleki-könyvtár számára. 5) A’ fejérvári seminarium könyvtárának. 6) A’ kincstárnokságnak a’ Bruckenthal-könyvtár számára. 7) A’ főhadi vezérségnek. 8) A’ kézdi-vásárhelyi katona nevelő-intézetnek. 9) A’ szigeti ekklézsiának az odavaló iskola számára. 10) A’ nemes n. enyedi collegiumnak. - Nem a’ czélból küldöttem ezen könyveket, mintha azokat Erdélyben tanulni kellene, hanem hogy lennének mintegy bizonyságai hálámnak ’s ázsiai tanulmányimnak, ’s hogy, mig a’ tudósak ezekről ítéletüket megteszik, lássa a’ világ, hogy az ázsiai tudományosság kútfejei megnyitására mi is tettünk valamit.

Éljetek boldogul általam mindig nagyon tisztelt férjfiak! Én nem szűnöm meg lenni legengedelmesb szolgátok Körösi Sándor. Kalkutta jul 18. 1835.


vissza az oldal tetejére