vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

J. Prinsep levele Döbrentei Gáborhoz

Kalkutta, 1835. január 20.
[Tudománytár 1835:VIII, 280-282]


Uram! A’ latin és magyar levél, mellynek vételét hitelesen most adám hírűl, épen azon szerencsés időben érkezett Kalkuttába midőn egy Kegyed’ hazájabeli vizsgálódó tudós Kőrösi Csoma Sándor úr, az Ázsiai Társaság’ épületében a’ végett mulatott, hogy tibeti szókönyve és grammaticája’ kiadására felügyeljen, mellyeket Tibet’ hegyei között készíte. Amaz örömet, mire ő e’ nemzeti nyelvén lévő tudós kötet’ keresztül olvasásán gerjede, könnyen lehet elgondolni, valamint a’ nyereséget is, melly annak tartalma’ megmagyarázásából az ázsiai társaságra háramlott. Csoma úr’ fáradozásai a’ tibeti nyelv körül végöket érék, midőn most már oily munkát bocsáta közre, mire igazán büszke lehet.

Azon idő’ lefolytában is, míg törekvései első sikerét a’ britt nemzetnek ajánld, viszonzásául ama csekély részvétnek, mellyet. önvallomásaként attól nyert, nem ejtette ki elméjéből szülötte földének hozzá lévő jogait, és mivel őt, barátaihoz vagy nemzete’ tudósaihoz írásától rendkívüli szerénysége tartóztatja, kötelesnek érzem magamat megszakasztani a’ hallgatást, ámbár arra akart bírni engemet ’s értesítem a’ magyar társaságot fáradozásairól, viszontagságairól, nem különben jelen körülállásairól és szándékairól, mik azt kétségen kül érdeklendik.

Csoma úr Kalkuttában lakta óta serényen űzte a’ sanscrit nyelvet, mellynek szerkezetében, valamint némelly abból eredett mai nyelvekében is a’ magyarhoz igen közel lévő rokonságot talál. Három esztendő múlva, midőn tanulmányai már gyümölcsözésre értek, szándéka e’ tárgyról egy latin munkát írni és azt hazájának szíves elfogadásra ajánlani.

Egy úttal arra kért meg engemet, hogy a’ Londonban lévő austriai követ által, tibeti szókönyvéből és grammaticájából 50 példányt szállítassak az ő császári Felsége’ tartományaiban lévő tanító intézetek ’s könyvtárak’ számára Austriában, Olasz-, Csehországban, Galliciában, Magyarországban stb 10 példány pedig Erdélybe küldessék, ’s külön ezek közül kettő Nagy-Enyedre a’ Bethlen collegium-ba menjen, a’ hol ő neveltetett.

Tanulmányának mostani tárgyára azon pénzt (300 darab aranyat) akarja fordítani, melly Esterházy herczeg és más magyar nemesek’ részéről, ajándékul neki volt szánva, ’s a’ mellyet, minekutána az szerencsétlenül elveszett, azon kereskedőház- megbukása által, hol letétetve volt, a’ bengáli kormány neki nemeslelkűleg megtérített ’s most az én kezemre van bízva.

Csoma úr csak kevés hónapig marad még Kalkuttában, azután Tirhut, Nepál és Lhása tartományokba utazást forgat eszében.

Szerencsésnek tartom magamat, ha levelet vagy írásokat, kezéhez szolgáltathatok.