vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

Kőrösi Csoma Sándor levele Neumannhoz

Kalkutta, 1832. április 30.
[Magyar Tudomány 1972:5, 320-327]


Méltóságos Uram!

Jelen levéllel alázatosan elismerem, hogy a kegyelmes Eszterházy herceg. Ausztria londoni császári és királyi követe megbízásából 1831. október 3-án hozzám intézett leveledet folyó hó 25-én kézhez vettem, és annak megfelelően az ő császári főherceg Felsége, Magyarország Nádora által kegyesen nekem juttatott pénzösszeget (Ł 142,7,4 levonva a levonandókat) Alexander és Tsai uraktól – méltóságos Rotschild báró postájával – 1832. április 30-án megkaptam.

Noha nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy ő császári Felsége, Magyarország Nádora, a nemes rendek és a pesti vármegye méltóságos urai rólam megemlékeztek és méltóztattak nekem kegyesen pénzbeli támogatást nyújtani, mégis, mivel érzem, hogy mennyire kevéssé tudok kitűnni a magyarok őshazájának kutatásában és körülhatárolásában, minthogy nem nyílik számomra út Scythiába, az Imalison túl, habozom, hogy azt vajon elfogadnom vagy inkább visszautasítanom kell-e.

Megkaptam; és a kapottért köszönetet mondok. De minthogy magam ezt a pénzt nélkülözni tudom, ebből semmit a magam hasznára nem fordítok, hanem most H. H. Wilson úr gondjára és rendelkezésére bízva az egész összeget, ha a magyar főméltóságoknak is úgy tetszik, szanszkrit könyveket fogok vásárolni, és majd Angliába küldöm, hogy onnan kegyességtek által Magyarországra küldettessenek, és azok rendelkezésére bocsátassanak, akiknek jóindulatából ezt az összeget összegyűjtötték. A szanszkrit nyelv tanulmányozása ugyanis újabban csodálatos módon virágozni kezdett Európában, kiváltképpen Németországban. A magyar tudósok, ha majd a szanszkrit irodalom bővebb ismereteire tettek szert, csodálkozni fognak azon, hogy mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi anyanyelvünk között. A magyarság sok régi emléke megtalálható itt, amelyeket az elhagyott helyeken ma már hiába keresünk.

Én magam a tibeti nyelv tanulásával több éve foglalkozom, a szanszkrit nyelvet és irodalmat csak kevéssé ismerem, de mivel kedvező alkalmam nyílt, hogy a szükséges könyveket beszerezzem, azután hogy ebbe a városba jöttem, ahol sok a szanszkritból tibetire fordított buddhista könyv, melyek itt az Ázsiai Tudós Társaság Könyvtárában vannak elhelyezve, remélem, hogy rövidesen ebből is elegendő mennyiségre teszek szert, és így ennek a két nyelvnek a segítségével jelentékenyebb anyagot tudok összegyűjteni a magyar régiségek megvilágítására.

Nem hiányoznak ugyanis Tibetben a történelem könyvek sem. Közülük többnek a címe ismeretes számomra, de eddig nem volt alkalmam arra, hogy megvizsgáljam Tatárország Kína felé eső belső zugai azok a helyek kétségen kívül, ahol a magyar törzs bölcsőit keresni kell. Ezeken a vidékeken széles körben ismert a tibeti.nyelv; a mongol népek között is (akiknek szokásaiban nagy változás következett be, miután a 13-14. században a buddhista vallást befogadták).

Boldognak tartom tehát magam, mivel hogy a tibeti nyelv és irodalom kezdeteit ismerhetem meg; és a legnagyobb köszönetet mondom a nemes angol népből való kegyes jótevőimnek, akiknek jóváhagyásával és támogatásával osztályrészemül jutott, hogy ezt véghezvigyem, és nem szűnök meg folytatandó tanulmányaimban hálám új bizonyságait adni.

Óhajom, hogy néhány év után újra lássam kedves hazámat. De lelkünk sajátja valami kielégíthetetlen vágy a valóságot meglátni. Ázsiai utazásom tárgya: kikutatni a magyarok első települési helyeit, összegyűjteni történelmi tetteiket, megfigyelni a hasonlóságot, ami több keleti nyelv és a mi anyanyelvünk között van. Mindezekben eddig kevés eredményre jutottam. A török, mongol, tibeti, szanszkrit és ind nyelvek közti rendkívüli hasonlóságot nagy gyönyörűséggel tanulmányoztam.

Hogy tehát tanulmányaim gyümölcsét hasznosíthassam arra, hogy könyveket olvassak és anyagot gyűjtsek, kérem azoktól, akik efölött rendelkeznek, hogy néhány évig ezeken a vidékeken tartózkodhassam. És mivel hazámat engedély nélkül hagytam el, alázatosan kérem, hogy nézzék ezt el nekem, és nagyon hálás leszek, ha nem fogják elutasítani, hogy nekem útlevelet adjanak.

Egyebként, mihelyt biztosabbat tudok meg, gondom lesz rá, szívemen viselem, hogy írásbeli feljegyzéseket küldjek hozzátok. Isten Veled Méltóságos Uram! Minden jót kívánok.

A legkészségesebb szolgád Kőrösi Sándor

Calcuttában, 1832. április 30-án


vissza az oldal tetejére