vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

Kennedy százados levele Dr. Wilsonhoz

Szabáthu, 1829. szeptember 3
[Duka 95, angol: Duka 104-105]

Sir !


Van szerencsém elküldeni a levelet, melyet ma vettem Csomától.

Én hajlandó vagyok azt hinni, bogy ha Ön egykoron jobban ismerendi Körösit, a legkülönczebb (eccentric) jellemek egyikének fogja öt tartani. Ő át van hatva a lelkesedéstől feladatának véghez vitelében; tudniillik: hogy elkészítse a tibeti nyelv lexiconját és grammatikáját: egészen kerüli az európaiak társaságát és figyelmét, véleményem szerint főleg azért, hogy megtartsa incognitóját. Hasonló életmódot folytat most a kanumi zárdában is. Jelleme reményteljes, ingerlékeny (hasty) és gyanakodó (suspicious). Én részemről nem mulasztottam el egy alkalmat sem ittléte alatt, hogy kívánságát teljesítsem s mindenben eleget tegyek neki; hiszem is, hogy ő hálát érez irányomban: de olykor előzékenységemet oly cynismussal utasította vissza, hogy azt megérteni képtelen vagyok. Az kétséget nem szenved, hogy ő kitűnő tehetségekkel megáldott egyén, emlékező tehetsége rendkívüli, és úgy látszik, nagyon otthonos az általános irodalom mezején. Ünnepélyes ígéret által magát lekötve érezi a kormány iránt, hogy a jövő év végéig benyújtsa a nyelvtant és a lexicont, s akkor Calcuttába szándékozik utazni, hogy műveinek kiadását gondozza.

Szükségei csekélyek; úgy értesülök, hogy élelmi és egyéb kiadásai a legszerényebbek, egyszóval nem mennek többre, mint bármely egyszerű lakosé azon faluban, ahol tartózkodik.

Ha Ön vele további közlekedésbe óhajtana bocsátkozni, legszerencsésebbnek fognám magamat érezni, hogy közegül szolgáljak; kérem is Önt arra, hogy rendelkezzék szolgálataimmal, ha azokra bármikor szüksége lenne.