vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

Dr. G. E. Gerard levele
Mr. Fraser kormányi ügynökhöz Delhiben

Kelt Sabathuban, 1829. január 21.
[Duka 72-89; angol: 80-98]


Visszatérvén Kanawar*) tartományba tett közelebbi kirándulásomból, ahol Csoma úrral tanulmányai közepett találkoztam: úgy hiszem, nem fogom fárasztani Önt, ha jelentést teszek szükségei felől, és arról, hogy minő haladást tett már irodalmi munkálataiban. Nem veszített ő el egyáltalában semmit is szokott lelkesültségéből azon elzárt világrészben, s minél mélyebbre hat a tudományosság aknáiba, melyek őt környezik, annál inkább ösztönözve érzi magát a további kutatásokra. De sajnálnom kell, hogy a körülmények oly kevés időt engedtek nekem arra, hogy eléggé felhasználjam tanulságos előadásait. Ez érdekes találkozáson kívül utazásom eredményes volt azon oknál fogva is, hogy nevezetes fölfedezésekre akadtam, melyek némi részben vigasztaló jutalmul szolgáltak egyrészt azon áldozatokért, melyeket a körülmények megkívántak, másrészt azon csalódásokért, melyeket tapasztalnom kellett főfeladatom meghiúsultában; pedig csak ezért határoztam el magamat újabb meglátogatására azon tartománynak, melyen ezelőtt már annyiszor átutaztam.**)

*) Kanawar, kunawar, kanaur, knór ugyanaz.
**) Dr. Gerard azon humanistikus czélból utazott Kanawar tartományba hogy a himlőoltást meghonosítván, ez által elejét vegye némileg az ott gyakran uralkodó járványnak.

Visszatértem Sabathuba, eléggé megjutalmazva azon jövő reményével, amely egy jobb eredmény kilátásával kecsegtet: addig is, úgy hiszem, hogy Csoma felöl való jelentésem kedves leend azok előtt, akik már is érdeklődtek sorsa iránt és azon felül egyéb adatok is, melyeket kutatásai eredményeztek, vagy amelyek utazásom közben közvetlen megfigyelésem alá estek, eléggé hatályosak fognak lenni az érdeklődés fölébresztésére azon tér felé, melyen a kútforrások változatossága oly fontos és sikert ígérő következményeket képes eredményezni.

Ha azon, bámulatot gerjesztő bérczes vidék physikai alakzata- és jellemének megismerésére a helyszínén talált állat- és növényélet példányaiból, melyeket magammal hoztam, következtetést vonhatni: úgy nem fogok zúgolódni, hogy eredmény nélkül lennének fáradalmaim, melyeket végre is, talán csak egy kétes hasznú czél elérése végett vállaltam magamra! Támadt azonban egy újabb óhajtás bennem, hogy ugyanazt az utat még egyszer megkísértsem, minthogy a chinai hatóságok avval kecsegtettek, hogy megengedik a jövő nyáron, hogy Mansurovar tavát meglátogathassam; de ezt megtenni csak úgy kísértem meg, ha több kilátásom lészen, hogy fáradozásaim eredményei, ha nem is közvetlenül a közjóra, de legalább az általános érdekeltség fölkeltésére vezetnek.

Csomának s társa a tudós Lámának jelenléte Kunawarban terjedelmes láthatárt nyitott fel előttem, melyet másképp megközelíteni minden fáradalmak daczára sem lehetett reményem. Oly férfiúnak példája és befolyása, mint a Lámáé, akit annyira tisztelnek azon világrészben tudománya és bölcsessége miatt, hathatósan előmozdította hasznosságom czélját, különösen a himlőoltás behozatalában.

Minthogy maga a Láma ajánlkozott magát a műtétnek alávetni, lehetne-e a körülmények között ennél valami kedvezőbb?" S ha a chinaiak csakugyan felszólítanak, hogy birodalmuk határain belül működhessem, Csomának irodalmi működései is terjedelmesb pártolásban fognának részesülni a felebaráti szereteten alapult jóindulatnál fogva.

Ez utamban egy egész érdekes gyűjteményre tettem szert az ichthyolite és ammonite kövületekből, melyek azért becsesek, mivel oly nagy magasságban találtattak és mivel azokat magam szemeivel láttam a hely színén.

Az alsóbb magaslatokon semmi különös leletre nem akadtam, kivéve hogy a kolera előfordult Chepólban, Jovbal kerületben 8000 lábnyi magasságon, azon theoristák ellenére, akik e járványt sokkal alsóbb szintvonalakra óhajtanák korlátozni; találtam szinte egy Pinus deodórát 29 1/2 lábnyira terjedő kerülettel, s mondhatni, a természetnek egyik csudája ez, mely csak az ottani hegyekben fordul elő.

Én sohasem láttam oly rendkívüli látványt, mint ezen óriási fának dereka, mely kétszáz lábnyi magasságra nyúlt az egek felé. A barométer volt az egyedüli eszköz, mellyel a színvonalat meghatározhattam. Kunawar éjszaki határán 20,000 lábnyi magasságig hatoltam anélkül, hogy hóra akadtam volna. Onnan szemléltem, ha nem is magát a chinai birodalmat, de igen is határait. Tájképe ez a magasztos, kietlen pusztaságnak, melyet leírni hatalmamban nincsen, – erre szavam teljesen hiányzik. A környék mindenütt bérczes, rideg és hó nélküli: a körülálló csúcsok mindegyike magasabb volt azon pontnál, ahol én állottam. A hévmérő öt fokot mutatott a fagypont alatt, mind a mellett a nap sugarainak perzselő hatását kelle tapasztalnom.

És most azon magyar tudós felé fordulok, aki a legérdekesb tárgyak egyike, melyekkel ez utazásomban találkoztam, és akinek ügyei érdekében vagyok bátor ily hosszú levelet küldeni.

Kanum faluban találtam őt kicsi, de érdekes viskójában, környezve könyveitől, s a legjobb egészségben. Nem felejtette el Sabathuban tapasztalt fogadtatását és buzgólkodott tanúsítani háládatosságból eredő érzelmeit. Több mint egy év múlt el, amióta találkoztunk. Örömtől ós megelégedéstől áthatottan mutatta fáradalmainak gyümölcseit. Rendkívüli kitartása eredményt aratott és ha egész lelkülete nem lenne áthatva tanulmányaitól, komoly akadályokra találna munkásságának közepette az éghajlatban és idegenszerű helyzetében, tekintetbe vévén azt, hogy a csikorgó hideg itt négy hónapig tart.

A tél itt mindig kegyetlen.

Az utolsó télen át, íróasztalánál ülve, s tetőtől talpig gyapjú ruhába burkoltan reggeltől estig dolgozott minden melegítő tűz nélkül, nem engedve magának legkisebb időt sem a szórakozásra.

Egyszerű tápláléka az itteni szokás szerint készített zsíros thea volt; – de a kanumi hideg évszak zordonsága eltörpül, ha összehasonlítjuk azt a zangskari zárdában uralkodott telek fokával, ahol Csoma egy egész évet töltött; s ott ő a Lámával és egy szolgával kilencz négyszög lábnyi szobában :3-4 hónapon át el volt szigetelve. Szobácskájából nem mert egyikük sem kimozdulni, a környék hóval volt fedve és a hévmérő rendszerint a 10–16 fokon állott zero alatt (centigrád). Ott ült ő ködmönébe öltözve, kezeit ölébe téve: és ily állapotban olvasott reggeltől estig, melegítő tűz és alkonyat után világító mécses nélkül, a föld szolgált nyoszolyául s az egyszerű csupasz falak voltak egyedüli oltalma az égalj zordonsága ellen. A hideg oly szigorú, hogy nehéz feladat volt a kezeket a gyapjús takaró alól kiszabadítani a könyv leveleinek átlapozása végett. Némi fogalmat szerezhetni a Zangskarban uralkodó klímáról, ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy ott a nyári solstitiumnak napján havazott, és a következő szept. 10-től, amidőn az aratás még be sem volt végezve, a mezőség már is a téli takaróval volt befedve. Ilyen a borzadalmas arczulatja azon vidéknek örökké tartó telével.

Fölemlítek itt egy körülményt Csoma szorgalmának bizonyságául. Ő ilyen helyzetben, mely más embert bizonyára kétségbe ejtett volna, 40,000 tibeti szót összegyűjtött és elrendezett. Már is majdnem befejezte a szótárt és a műszó-gyűjteményben jelentékeny haladást tett. Mindkettő, amennyire én ítéletet mondhatok felőle, bizonyságot tesz rendkívüli szorgalmáról és tibeti kutatásairól. Lelkesülten mondá el előttem, hogy már is elég ismeretet szerzett a tibeti nyelvben, hogy czélját elérhesse, még azon esetre is, ha Lámájának oktatásától meg lenne fosztva, betegség vagy egyéb oknál fogva. A Láma kötelezte ugyan magát arra, hogy még két évig vele marad s tekintetbe vévén azt, hogy ő mély tanultsággal bír s ismeri a finom társalgási és az udvarnál divatozó nyelveket, s tudja a történelmet is: segédforrásai még soká gazdag kincs gyanánt fognak szolgálni Csomának. Személyében ritkaság gyanánt egyesülvék a tudományosság, a szemérem és zsíros szokások, s ezen tulajdonaiban Csoma nyomon követi tudós társát, mi azonban nem látszik valami különösnek azon országban. A Láma nagy tanultsággal bíró fériú, s ezen előnye szerény önbizalom leple alatt van eltakarva. Társalgási modora a legszelídebb és visszavonuló, arczkifejezése csak ritkán engedi magát megháborítani mosoly által. Tudományossága azonban nem tette őt sem bigottá, sem elbizakodóvá; de különös ellentétben van az mégis külsejével, mely alázatos, méltóságteljes és zsíros. Csoma maga úgy néz ki, mint egyike az őskori bölcseknek; magatartása a legegyszerűbb, környezetében nem érdekli semmi sem; egyedül irodalmi feladatának él, ide értve a szomszéd országok vallási rendszereit.

Munkáit élénk megelégedéssel mutogatta, már is 44 kötetet olvasott át egy tibeti munkából *) s kiapadhatatlan érdeket talál e könyvek tartalmában. Úgy látszik, nagy örömére szolgál neki azon kilátás, hogy sikerülend felnyitnia a világ előtt a tudományos kincseknek ama roppant aknáit, és én bátorkodom állítani azt, hogy ő elég bizalmat érez képességében, hogy világosságot vessen azon tárgyakra, melyek naponta szemébe ötlenek. De, csupán emlékezetem alapján, nem merek oly álláspontot elfoglalni, mintha kimerítő jelentést akarnék tenni Csoma ismereteiről, melyeket már magáévá tett, s előszámláljam azon fölfedezéseket, melyeket eddig napfényre hozott, minthogy ő rendkívül féltékeny, hogy mind az, ami reá vonatkozik, vagy ami felőle állíttatik, kifogás nélküli legyen minden tekintetben. Függetlenségének magasztos érzelmeit oly magas fokig viszi, ami szokásos talán saját hazájában, de magatartását e részben én legalább hibának bátorkodom bélyegezni oly egyénben, aki olyan helyzetben találja magát, mint Csoma; kifejezéseiben s társalgása közben gyakran levert; elárulja ezt azon aggodalmában, hogy elhagyatva és mellőzve képzeli magát. Nem képes helyes fogalmat alkotni magának arról, hogy művei minő fogadtatásban fognak részesülni a kormánytól, s attól tart, hogy a biztosított eredmény nem fog oly elismerésre találni, mint aminőt fáradalmai megérdemelnek. Mindamellett búskomor emphazissal kijelentette előttem, hogy ha tibeti nyelvtanát és szótárát s egyéb irodalmi gyűjteményeit, melyeket Tibetben összeszedett, átadta a kormánynak: a világ legboldogabb emberének fogja magát tartani, s örömmel halna meg akkor, látván, hogy szavait betartotta. Lelkesedéssel telve hozott elő egy nyomtatott könyvet a költészetről, melyben Mahabharatának egy része fordításban foglaltatik. Az «Oriental Quarterly» egyik számában azt állítja, hogy ezen hőskölteménynek legnagyobb része az eredeti sanskritban elveszett: ha ez úgy van, akkor Csomának fölfedezése a tibeti irodalom mezején arra következtet, hogy talán még az egész Mahabharata föllelhető a tibeti zárdákban, ahol az irodalmi termékek menedéket találtak az őskori időkben, mielőtt a közművelődés Indiákon hanyatlani kezdett volna.

*) Lásd a XIX. közleményt

Ha jól emlékszem Robertsonnak Indiáról szóló kis zsebkönyvében Csoma egy sanskrit költemény kivonatát mutatta nekem, a másik kezében tartván a tibeti fordítást.*)

*) Ezen állításra nézve némi helyreigazítást találunk, a Tibetan Grammar 168. lapján. D. T.

A bölcsészeti rendszerek, melyek ez óriási kötetekben foglaltatnak, Csoma szerint nagyon számosak s ő azt hiszi, hogy Európa tudósait bámulatra fogják ragadni. Némelyek ezek között magasztosak a felfogásban. Részemről, természetesen, az orvosi könyvek tartalmát voltam kíváncsi megismerni: ezekből öt kötet létezik s 400 betegségnek jellemzését foglalja magában**)

**) Lásd a XVI. közleményt.

Tartalmuk bőven értekezik a physiologiáról s valóban nehéz megmondani, hogy mi mindent nem tartalmaznak. A kormányhoz benyújtott rövid emlékiratában ezen öt kötetről említés van téve, de Dr. Wilsonnak ez emlékiratra vonatkozó megjegyzéseiben nincs említés felőle, amiért Csoma csalódva érezte magát s ebből azt a váratlan következtetést vonta, hogy állításaiban talán kétségeskedtek; de azzal vigasztalja magát, hogy számos új adatokat fog napvilágra hozni, melyek még ennél is váratlanabbak. A Láma értesítette, hogy a Teshi lhunpói zárdában az emberi test anatómiája fametszetekben van ábrázolva különféle állásban. Azt is megjegyezte, hogy a kőnyomdászat sok idő óta divatozott azon városban, úgymint Lassában, ahol a tudományosság ősidőktől fogva virágzott.

Csomának munkássága széles tért foglal el, a mellyel szemben azon országra vonatkozó nyelvtana és szógyűjteménye csak is mint első postulatum tekintendő; ugyanis azon szópéldányoknak, melyekre némely könyvekben reá bukkant és a szavaknak, a melyeket dr. Wilson vele közlött, egyike sincs helyesen leírva. Azon művek tartalma, melyeken Csoma jelenleg dolgozik, csak is mintegy nyitánya leend nagyobb terjedelmű műveknek, melyek, úgy hiszem, érdeklődést fognak kelteni a föltett czél elérésében.

De Csoma vagyontalan s segédforrásai korlátoltak és távolról sem elégségesek megvalósítására annak, a mit lelkének láthatára magába foglalna.

A Láma huszonöt rúpia díjat kap havonként, szolgája négyet, lakbére egy rúpiát emészt föl, s az íróeszközökre megkívántató költség födözése után, alig marad nekie húsz rupiányí összeg mindennapi szükségeire, melyek azon távoli és elzárt világrészben nagyon drágák, és gyakran Sabatúból kell azokat hozatnia, mely állomás tőle 200 mérföldnyi távolságra esik.

Életmódja a legegyszerűbb, szegénysége kényszerítene őt erre, ha különben hajlama más út felé irányulna.

Egészsége azonban a legjobb állapotban van, talán épen ezen oknál fogva. A környék gazdag szőlő-, baraczk- és más gyümölcsnemekben; de ő azt mondotta nekem, hogy ez évben mindezt megtagadta magától, azon ésszerű meggyőződésből, hogy ez élelmi szerek boldogságát előmozdítani úgy sem képesek, és hátha még ártalmára lehetnének?

Fő és majdnem egyedüli tápszere a thea tatár módra készítve, mely leveshez hasonlít; a vaj és a só, mit hozzá használnak, egészen elveszi a thea zamatját. Zsíros és tápláló eledel ez, s mivel könnyen elkészíthető, nagyon czélszerű azon világrészben.

Csomának kunyhója Kanum falujának legvégső magasságán fekszik 9500 lábnyira a tenger színe fölött.

Körülötte állanak a szerzetesek regényes lakjai, a kiknek vallási szertartásai, ájtatos éneklése rendkívüli hasonlatosságot tanúsítanak a római egyház szokásaihoz. Alább áll a zárda, melyben azEncyclopaedia * őriztetik, de ez az épület sokkal hasznosabb czélra is szolgál; ugyanis, midőn múlt novemberben visszatértem Kanumba, telve találtam azt szőlővel és körülbelül harmincz leölt juh volt ott sorra aggatva; de Csomának szegénysége nem engedi meg, hogy csak egy szeletet is ízleljen belőle. Az éghajlat itt nyáron meleg ugyan, de a levegő igen száraz s ezen körülménynek tulajdonítandó inkább, mint a hévmérő alacsony fokának, hogy a hús hónapokon át meg nem romlik.

* A Kah-gyur és a Stan-gyur.D. T.

Több női zárda is találtatik e faluban, de a szabályok ott nem igen szigorúak, s Csoma bizonyos gúnnyal jegyzé meg, hogy több apácza anyává lett, mert valóban itt szoktak keresni menedéket a leányok, ha férjhez nem mehetnek, vagy más módon nem képesek sorsukon segíteni; választásuk tehát ésszerű, ha ez által egy nyomasztóbb sorstól megszabadulhatnak. Ebben van igen is eszélyesség, de aligha vallásos érdem !

Csoma előszámlálta azon javításokat, melyeket lakháza körül eszközölt; – különösen megmutatta a kandallót, mely tizenkét rúpiájába került. Tekintettel ezen körülményre, nem lehetett hogy mély rokonszenvet ne érezzék, mikor láttam, mily nagy beccsel bír ily csekély összeg ezen férfiú előtt, akinek egész világi boldogsága abban áll, hogy megélhessen, de csak azért, hogy magát az emberiségnek szentelje, éspedig minden más jutalom nélkül, mint amit az igazságos méltánylat és becsületes hírnév helyez jövője elé: amíg én, naponta és alkalmasint esztelenül sokkal nagyobb összegeket költök, mint amelyek több mint elégségesek lettek volna arra, hogy kényelmet és jövőjére nézve biztonságot nyújtsanak ezen nemes léleknek: mélyen éreztem lelkemben, hogy mily csekélység az , amire neki szüksége van, én pedig oly kevés becset helyeztem arra, ami neki testi és szellemi táplálékot biztosítana! Két parasztos ülőpad és még ennél is durvább készítményű két székből áll kis szobájának összes bútorzata; de a helyecske mégis háziasan néz ki, s a Kahgyúr és Stangyúr tibeti gyűjtemények kötetei s egyéb kéziratok és irományok csinosan vannak körülötte felhalmozva. Ha Csoma nagyobb pénzbeli kútforrásokkal rendelkeznék, meghívást küldene más tudományos férfiakhoz Teshi-lhunpo- és Lassába, s segítségükkel betanulná a mongol nyelvet, amelyet ő a chinai irodalom kulcsának tekint; sok értékes munka foglaltatik azon őskori városok könyvtáraiban, melyek alkalmasint soha sem fognak tudományunk szerzeményeivé válhatni: ha csak oly lángszellemnek munkássága által nem, mint a Csomáé. Epedésteli czélja s szűnni nem tudó óhajtása Mongóliába hatolni, hogy megismerkedjék az ottani népnek érdekes őskori hazájával. A nyelvek betanulása neki fáradságába nem kerül, minthogy gyökeresen érti a classikai irodalmat és tudja többé-kevésbé valamennyi élőnyelvnek alkotását: de könyvekre van szüksége, hogy fölfrissítse azt, amit régen tanult. A mongol népek irodalmával, históriájával és szokásaival megismerkedvén, új fölfedezések reménye hatná át egész valóját s ha befejezte jelen tanulmányait, működését azon magasabb czélok felé fogja irányozni.

Igaz. hogy Britannia birodalmához tartozó országban lakik Csoma, ahol a lakosság szelíd jellemű, még is sok bosszantó megszorításokkal kell küzdenie.

A zárdához tartozó Lámák bigottsága mély tudatlanságuk kifolyása. Ők ugyanis sem vallásukat, sem a gyönyörűen nyomtatott irodalmi műveket nem ismerik, s ez sok háborúság okozója. A wuzerek nemzete Busahir határszélein lakozik, vallásuk hindu ugyan, mindamellett a budhistia szent épületek gondozása reájuk van bízva. Ezek az emberek igen türelmetlenek, ámbár ilyetén viseletükre alapos okuk nem igen lehet, tekintetbe vévén azt, hogy igen kevés érdekkel viseltethetnek oly intézetnek sorsa iránt, melynek eredete összeköttetésben áll Tibettel, ahol a tehenet leölik és húsát megeszik, ami a hindu előtt szentségtörés. Mind amellett ők bizonyos babonás tiszteletet és szertartásokat végeznek, s így mintegy pártfogolják s becsületben részeltetik a tudományosság ezen lakhelyét.

Azt ugyan megengedik Csomának, hogy a könyveket a zárdában használhassa, de össze van kötve ezen engedelemmel bizonyos gyanakvó szemmel tartás úgy a Lámák, mint a hinduk részéről.

Meg nem engedik, hogy egyszerre két vagy három kötetnél többet kivihessen a zárdából, pedig Csoma munkálatai egybevágó s terjedelmes összeállítást kivánnak. A felügyelők ilyetén eljárása mélyen sebzi azon rátartó s független érzelmeket Csomában, melyeket annyira kirívóknak tapasztaltunk már Sabathuban létekor. Az kétséget nem szenved, hogy Csoma viseletének indító okai a legjobbak, de tekintve az általános társadalmi viszonyokat, elvei túlságosan érzékenyek és az igazat megvallva, türelemre kivált idegeneknél nem számíthatnak. Ő még mindig visszautasít minden ajánlatot fölsegélyezésére, s el nem fogad legcsekélyebb tárgyat sem; bár oly helyzetben, mint az övé, ki kellene az embernek zárni minden negédes rátartást. Azt képzeltem, hogy az angol lapok utolsó számai kellemes szórakozást fognának neki szerezni, de néhány nap lefolyta után arra kért, hogy ne küldeném neki azokat, nehogy ez alkalmat adjon valakinek arra, hogy neki majd szemrehányást tegyenek, hogy ő egyébbel is foglalkozott, mint csupán azon tárgyakkal, melyeknek elkészítésére szavát adta.

Ilyenkor lelkének egész hevével visszatért azon régi és különös eszméire, hogy egykoron őt kémnek tartották, s úgy bántak vele Sabatuban, mint egy bolonddal: egyrészről kedvében jártak, másrészről ugyanakkor nevetség tárgyává tették; de nagy megelégedéssel jegyezte meg, hogy a világ nemsokára látni fogja, hogy ki ő? Ugyanezen rendkívüli érzelem szabályozza viseletét minden alkalommal. Nagyon féltékeny a legcsekélyebb gyanúra, ami életmódját illeti.

Azon kérdést intéztem ugyanis hozzája, vajon ízlelte-e valaha a szőlőből készített szeszt, amely majdnem oly jó, mint a Scotch Whisky; azt felelte, hogy egyetlen egy alkalommal, betegség esetében vett magának egy csekély mennyiséget: de későbben arra a gondolatra jött, hogy a környék lakosai azon véleményre jöhetnének, hogy inkább iszik, mint tanul: elhatározta tehát, hogy soha többé nem nyúl a szeszhez.

Kanumból való elutazásom alkalmával azt hittem, hogy bátorságot vehetek Csomát arra kérni, hogy fogadjon el egy felső kabátot, mely nagyon hasznos lett volna oly hideg klímában; küldöttem neki egyszersmind egy kis mennyiségű rizst és czukrot, de ő mindent visszautasított s csekély pénzkészletéből küldött hozzám tizenhat rúpiát, hogy avval bizonyos tárgyakat vásároljak számára Sabathuban. Azokat én el is indítottam hozzája idejövetelem után. Ilyen magaviselet kétségkívül dicséretes, de én nem nevezhetem bölcs eljárásnak. Ámbár Csoma ily rendkívüli módon büszke saját függetlenségére, mégis kész elfogadni fölsegélést nyilvános közegek útján, mivel meg van győződve, hogy elég képességgel bír arra, hogy azt gyümölcsözve fogja visszatéríteni a nagy közönségnek; de magánosoknak, ő úgy tartja, hogy semmit vissza nem fizethet. Mindaz, amit Sabathuban való első megérkeztekor tőlem elfogadott, néhány könyvből állott olvasás végett, s az első könyv, amit kért, volt a Biblia, mint a legjobb, amelyből az angol nyelvet megismerheti. Ö az angol nyelvet Sabathuba érkeztekor nyelvtanilag tanulmányozta. A bibliát átolvasta nyolez nap alatt. Zangskarból való útjában egy latin szótárt fogadott el, s a minap egy görög lexicont hagytam nála. Ezen könyvek hasznára vannak jelen tanulmányaiban. Nagy szüksége lenne azonban encyclopaediákra s különösen látni óhajtaná az Oriental Quarterly Magazine folyóiratnak néhány számát,*) melyekben említés van téve foglalkozásairól: ebből két számot dr. Wilson már elküldött neki. Az azokban előforduló helytelenségek s a folyóirat más számaira történt hivatkozások kíváncsiságát fölébresztették, hogy azokat is átolvashassa. Nagyon szeretne beletekinteni az őskori geographok munkáiba, ilyenek Quintus Curtius, Ptolemaeus, Diodorus Siculus és Plinius.

*) Ezekben, mint már említettük. Kennedy századoshoz szóló második levele volt ismertetve.

Csomának kutatásai nem szorítkoznak egyedül a tibeti nyelvtan és szótár szerkesztésére; magokban foglalják azok az őskor egyéb számos tárgyait, melyek világot vetnek a régi földtanra és históriára, és talán az ugyanazonosság kérdését is megállapíthatnák es földeríthetnék a régi írók. A láma birtokában levő könyvekből és kéziratokból Csoma sok érdekes jegyzést szedett össze Tibetnek geographiaí és physikai tüneményeire nézve. Ezen művek behatóan és véleményem szerint értelmesen értekeznek a folyók forrásáról és folyásáról; úgy szinte nevezetes hegyek, aknák, statisztikai adatok, vallások, hitágazatok, intézetek, időszámítás és történeti adatokról. Például, Mansarowar tava a keleti geographusok által mindig úgy tekintetett, mint közös forrása India nagy folyamainak t. i. a Brahmaputra-, Gogra-, Sutlej- és Indusnak, és mint a legmagasabb plateau, mivel azon ponttól indul meg a vízesés minden irányban. De a szigorú szabatosság utáni túlzott vágyódásunk, amidőn betűszerinti értelemben vesszük az állítást, hogy t.i. azon folyamok ugyanazon egy tóból származnak, mivel a hinduk egy közös forrást tulajdonítanak nekik : arra indított bennünket, hogy a hinduk őskori traditióit helytelenséggel és hazugsággal bélyegezzük meg. Hogy pedig Mansarowar tava képzelt vagy igazi eredete-e a nevezett folyamoknak, ez egyedül képies állítás, ami abból is kitetszik, hogy a «Kailas csúcs Mahadeo Istennek trónját képezi», mely terjedelmes alapján feltornyosodik örök hóval takart conus alakjában s kétségen kívül földünknek ez a legmagasabb pontja. A régi hinduk csak oly jól tudták, mint mi, hogy ily szakadozott vidék ugyanazon pontjáról két folyam ellenkező irányban nem veheti eredetét, de az nem lehet kérdés, hogy a nevezett folyamok eredete egymás közelében ne volna. A tibeti írók leírásait meg nem ismerjük, de minthogy föltehetjük, hogy mentek lesznek a hinduk theologiai színezetétől, előttünk áll egy még be nem járt területnek érdekes kilátása.

Csoma nagyon óhajtja, hogy egy angol tiszt, a ki a sanskrit nyelvet ismeri, betanulná a tibetit is, mivel ily módon kölcsönös világot vetne a két nyelv egymásra s kellő világításba tenne az utóbbi nyelv fontosságát. Ő maga bár buzog kutatásaiban, mind a mellett igen gondos és vigyázó a következtetések levonásában. Mivel ezek túlzottaknak tetszenének olyanok előtt, kik előtt Csoma tudományának kútforrásai zárva vannak, éppen ezen oknál fogva tartózkodó, s némileg bizalmatlan a már eddig is tanúsított eredményeknek közlésében. Itt csupán biztatásra van szükség, hogy teljesen kimerítse sokoldalú és összpontosított kincshalmazát. Csoma mély hálát érez a kormánynak iránta tanúsított nagylelkűségéért: mindazonáltal képességet érez magában, hogy méltó kárpótlást fog adhatni érette. Magam részéről én azt mondhatnám, hogy azok a művek, melyeken ö most dolgozik, ha kellő méltánylásban részesülnek, többszörözve vissza fogják téríteni a rájok tett költséget, és a netán jövendőbeli segélyezésnek összegét is, amit a kormánytól kapna, hogy munkáit befejezhesse. Más részről azonban az is igaz, hogy ily pártfogás nélkül Csoma alkalmasint maiglan obsuritásban maradt volna, de már most, oly férfiak hozzájárulásával, mint Dr. Wilson, Mr. Makenzie és Mr. Sterling, akik mindnyájan jól ismerik helyzetét és feladatát, én nem képzelhetek más eredményt, mint egy hozzája méltó jutalmat. Csoma maga nem csekély aggodalmak között néz a jövő elé. Neki többre szüksége nincs, mint éppen annyira, hogy megélhessen. Különben csak föl kellene szólalnia, hogy azonnal rokonszenvet és tiszteletet biztosítson. De Csoma vagyontalan, ruházatja szegényes, kedélye szótalan, ha csak lelkesedésre nem hevül valami esetleg fölmerült tárgyon: s ha látjuk őt, úgy mint én láttam, bundájába takarva, minden szükségeit csekély segedelem forrásaihoz szabva: alig képzelhetnök, hogy ö azon férfi, aki a jó szerencse kedvezése mellett hivatva legyen bevégezni azon fontos munkákat, melyeken most fáradozik. Semmi sem tetszik neki annyira, mintha valaki érdeklődni látszik tárgyai iránt. Kitetszik azonban, hogy ö nem volt hozzá szokva a világ modorához és mivel tökéletesen nem bírja az angol nyelv sajátságait, gyakran ferde magyarázatot ád a szavaknak s nem-tetszése ilyenkor különös és méltóságteljes izgatottságban tör ki. Jelleme élénkséggel telt, de vidorságát gyakran félbeszakítják aggodalmai, s ez természetének jellemvonása. Látható ok nélkül esik sokszor komorságba. Midőn könyvszükségéről beszélt, azt jegyezte meg, hogy az csekély s könnyen kielégíthető, még sem vette senki tekintetbe. Különös nyomatékot helyezett azon körülményre, hogy az Asiatic Society segédforrásokkal rendelkezik, de azt elfelejté, hogy ö azokért soha nem folyamodott. Ő sokkal bizalmatlanabb, mintsem hogy saját érdekében folyamodjék és nagyon független jellemű, sem hogy segítséget kéressen mások közbenjárásával.

Midőn én ajánlkoztam, hogy tudomására juttatom helyzetét és az elöhaladást, melyet irodalmi műveiben már eddig tett. kifejezte háláját, s tán többet érzett, mint amennyit előszóval kimondani kívánt. S midőn ezt ezennel megteszem, egyedül igazságot szolgáltatok az érdemnek egy oly helyzetű egyén irányában, mint Csoma, s minthogy én vagyok talán egyedül az, a ki őt elszigetelt visszavonultságában meglátogatta, tudván, hogy mit várnak tőle, megjegyzéseim kielégítők lesznek talán, s én csak azt adom hozzá, hogy ha módot lehetne találni, hogy Csomának eddig csekély havi illetményét netalán száz rúpiára emeljék, ily eljárás jól elhelyezett nagylelkűség fogna lenni, mely annak idejében bő jutalmat hozna. Csomának nincsenek önző czéljai. egyedüli ambitiója az, amit becsületes hírnév elégíthet ki. Bizonyára sokan vannak Indiában, akik készséggel nyújtanának neki segedelmet szükségei födözésére, de ö azonnal visszautasít mindent, ami elismert közkútforrásból nem jön.

Én magam sem merek folyamodni segélyért az Asiatic Societyhez oly egyén érdekében, aki érdeklődésének már is oly tündöklő (bright) tárgya: remélem azonban, hogy ezen ritka szellemi tehetségekkel megáldott, de szerény egyéniségnek érdemei sokáig nem maradnak figyelem nélkül. Csoma kész legkielégítőbb felvilágosítást adni nézetei felől, de óhajtaná, hogy erre őt valaki felszólítsa az Asiatic Society vagy a kormány részéről. Ily elismerés hízelegne neki és serkentené. A Society egy ily egyén kellő ellátása által a legteljesebb jutalmat nyerné kiváló becsű szaktudományos művek közlése által oly világrészekből, melyeket eddig csak mint óriási «terra incognitát» ismerünk, physikai alakja, lakosai és tudományossága tekintetében, és Csoma, a maga részéről, legkedvesebb megelégedést találna abban, hogy összeköttetésben áll azon intézettel, melynek tekintélye oly szilárd alapokon nyugszik.

Midőn a kanumi zárdában laktam, alkalmat találtam a tibeti encyclopaedia közelébe jutni, még pedig úgy, hogy az isteni tiszteletet végzendő láma mögé léptem, mikor imára megjelent. Amint megpillantott, eljárásom iránt visszatetszését udvariasan tudtomra adta, de aztán megengedte, hogy az ajtó mögött állhassak, hogy lássam, amint rendre feltárta az egymásra fektetett lapokat.

Majd egy magasabb emelvényre léptem, s vállán néztem keresztül. A művek önállóak lévén, szépen el voltak rendezve és külön helyen elrakva. A szekrények oldalvást felállított nagy ládákhoz hasonlítanak, cellákra beosztva, minden ily osztály egy kötetet tartalmaz, gondosan vászonba göngyölgetve, s zsinórral bekötözve cziprus vagy deodara fadarabok közé. A Kahgyúr erkölcstani mű, mondhatni a biblia, s 104 folio kötetből áll, mindegyike 5 – 700 lapra terjed, gyönyörűen nyomva fabetűkről. A Stangyúr sokkal terjedelmesebb, s 240 kötetből áll, s a művészetről és tudományokról értekezik, öt kötet van szentelve az orvostannak, a többi csillagászatot, csillagjóslást, szónoklattant, költészetet, bölcsészei tant, történészetet és más nagyszámú tárgyakat foglal magában. A kötetek egy néhányát felnyitották előttem; én imádással határos érzettel szemléltem ezen a világ előtt még fel nem tárult óriási műveket, s azon szerény férfiúrra gondoltam egyszerű kunyhójában, aki azon fáradozik, hogy felderítse az eddig még parlagon heverő tartalmukat. Különös körülmény az, hogy ezen irodalmi műveket egy hindu faluba plántálták át, vagy legalább oly nép között helyezték el, a mely nem idegenkedik a hindu vallástól, és csak némi részben áll a buddhismus elveinek befolyása alatt. Igaz, szegény Moorcroft említi Mansarowár tava felé való útjából, hogy egy tatár faluban, melynek neve Dala, sokkal több hindu képre akadt, mint amennyit Indiában valaha egy helyen látott.

Pedig a különbség a két vallás között igen nagy; tudjuk, hogy az Istenség eszméje és a sarkalatos emberi kötelességeknek felfogásában ugyanazonosság és egység létezik: de Csoma állítása szerint a tibeti hit, szabályaiban úgy, mint gyakorlatában, sokkal közelebb áll a keresztény valláshoz, mint bár mely más népéhez Ázsiában. A tibeti művek úgy látszik nagyon el vannak terjedve, s ezen körülmény bizonyára a nyomtatás mestersége szélszerűségének tulajdonítható. Találunk őskori irodalmi töredékre és kéziratokra elszórva szerteszét, s letéve oly helyiségekben, melyek ma már majdnem teljesen el vannak hagyatva. Például Skuna nevű helységben, mely utamban esett, Kunawar tartomány keleti határán China tőszomszédságában, találtatik egy labrung vagyis zárda, 12,000 lábnyira a tenger színe fölött, szomorú maradvány ez a jobb időkből.

E zárdában az utazó felhalmozott nyomtatványokra talál, melyek telve vannak tudománnyal; a könyvek cyprusfa-borítékokba kötve, s úgy néznek ki, mintha mindenkorra lezárattak volna. Egy chinai tolmács volt velem, aki belepillantott e könyvek egyikébe, s olvasott belőle tudományos kivonatokat.

Én csak bámulattal és tisztelettel néztem a tudomány e maradványaira, melyek, mint néma irományok a jelenben, már senkinek sincsenek hasznára, senki sem forgatja itt többé azon őskori és rendkívüli művek lapjait, amelyeken az idő foga csak kevés rongálást vitt végbe; oly hideg és száraz klímában meg fognak maradni, amint vannak, még ha maga a templom is már romba dőlt, s ez történik is már lassankint, ámbár két század csak jelentéktelen rontást tett rajta.

A nyomtatványok betűi nagyon szépek, s úgy tetszik, mintha egészen újak lennének, mivel a levelek erősen be vannak kötve, s oly levegőben, ahol sem rovar, sem nedvesség nincs, s a clima zordon a nyári évszakokban is, a könyvek az idővel magával daczolni látszanak. A régi időkben ezen könyveket olvasták, s a nép imára gyűlt itt össze: de ma már mi sem maradt fenn abból, ami volt egykoron; azok, akik itt mint házigazdák szerepeltek, eltűntek örökre, de a templom és a könyvek még mindig ott állanak, mint a pyramisok, tanúi oly időknek, melyeknek egyéb nyoma már nem létezik.

Megvallom, hogy nagy kísértetbe estem szentségtelenség elkövetésére, szándékom lévén elorozni néhányát ezen tudományos könyveknek, de arra kedvező alkalom nem adódott.

A Kahgyúr és Stangyúr azon kiadása, mely Kanumban létezik, csak kilencz év előtt (1818.) hozatott oda Teshi-Lhunpóból; a nyomtatás kilenczven év előtt eszközöltetett, mégis a tinta és a betűk oly tökéletesen és frissen néznek ki, mintha csak éppen most kerültek volna sajtó alól. Nyárban az égalj itt változékony ugyan, de a rovarok nem okoznak kárt.

A könyvpolczok czédrusfából készítvék, s meg nem romolnak.

Hogy Tibetben a könyvnyomtatás divatos, – nem is kérdés. A betűket nem lehet ugyan kimozdítani rámáikból, mivel fatáblákba vannak metszve; ez sok fáradságba kerül, és nehézkes az eljárás. De én azt gyanítom, hogy Teshi-Lhunpó- és Lassában a betűk mozdíthatók, mint a mi typusaínk, de ha ez nincs úgy, egyedüli helyettessé a rámáknak lenne a lithographia, s ez, amint tudjuk, divatban van ott; Csoma pedig azt állítja, hogy a könyvnyomtatás valamivel későbben jött létre Tibetben mint Európában.

A kanumi templomban szent ábrák nem léteznek; a mi ájtatosság pedig ott végbe megyén, az csupán azon mély tiszteletnél fogva történik, mellyel a tudománynak ezen ősi hajléka iránt viseltetnek. Kunawar tartományban Kanum az egyedüli hely, ahol a nevezett munkák teljesen megvannak. Akadhatni ugyan egyes könyvekre és irathalmazra más helyeken is, mint Sungnam, Skunó és Nissung nevű falukban, Pitiben Ladák tartományban, ahol buddhista munkák vannak elhelyezve; gyönyörű képek és életnagyságú szobrok ékesítik a zárdákat; bámulatra ragadnak bennünket az ily maradványok, s felmerül a kérdés, hogy mikor és hogyan származtak azok e vad kinézésű és terméketlen környékekre.

Egy újabb érdek merül fel a Himaláják ezen magasztos tájai iránt azon különös lelet által, mely csak az imént jött tudomásomra, hogy tudniillik a római egyház missionáriusainak egy hagyománya Kunawar tartomány egyik ismeretlen helyén jött napfényre. Szó van ugyanis a Speculum Veritatis egy példánya felől, melynek dátuma 1678. Ezen érdekes okmányt Reverendus W. fedezte fel, a kivel utazásaim közben találkoztam s akkor ő nem sejtette, hogy mily becses töredéknek jutott birtokába, azon megjegyzésből ítélve, melyet a Himaláják északi oldalán első találkozásunk alkalmával tett. Ez irodalmi töredék Csomához küldetett megmagyarázás végett, s én nem sokára hallani remélek tartalmáról.

Az itt előadott észrevételünkben én csak a keretét valók képes kijelölni azon új és óriási térképnek. Tatárország fennsíkjának (plateau) közepe felé kell tekintenünk további felvilágosításért, melyet már másutt röviden kijelölve láttunk. Nagyszerűbb tért, tekintetbe véve természeti alakját, nem is lehetne választani. A tájék kopár ugyan, de érdekes éppen kopárságának nagyszerűsége miatt. Itt a szakadozott tér félelmetes tekintete alatt el vannak takarva a tudomány-, irodalom- és a művészetnek legkülönfélébb és becses kútforrásai.

Hogy példát adjak azon előnyökből, melyek klímái és terméki tekintetben szolgálatunkra állanak saját birodalmunk határain belől: csak azt említem meg, hogy Kunawar tartomány belsejében a szárazság foka olyan, hogy a Rheum palmatum gyökere, melyet a himalájai passusok (átjárások) egyikében múlt június végével a hó alól kiástam, itt annyira megszáradt, hogy egy hónap múlva porrá lehetett törni, s a július havában Kotgurhból kapott rendes opium annyira törékeny lett itt, hogy porokat lehetett belőle készíteni augusztus havában; Calcuttában pedig ezt nem lehet tenni a legszárazabb évszakban sem segédeszközök használata nélkül.

Szeptember vége felé az éghajlat nagyon kellemes, a szőlő meg volt érve 9000 lábnyi magasságon a tenger színe felett, a szőlőtőke elég melegre talál, hogy gyümölcsét megérlelje; bár a tél kemény és hosszantartó fagy uralkodik, s 4–5 lábnyi hó takarja a termőföldeket ápríl haváig. A szőlőtöke csupaszon hagyatik s egyedül fagyos takarója alatt marad eltemetve. Mindenféle gyümölcsnemü, mint az alma, baraczk és nektarine tökéletesen megérik ezen éghajlatban; időszaki esőzés itt nem létezik, de a talaj ki van téve a reflektáló (reflected) napsugarak hatásának; Kanumban való tartózkodásom alatt a hőmérőnek állása a 33 és 77 fok (Fahrenheit) között észleltetett.

Visszatértemkor egy hónap múlva már havazott és a hőmérő a 30 és 52 fokok között állott. Csománál hagytam egy hévméröt, hogy a változásokat a téli időben megtudhassam azon éghajlatban, ahol a szőlő oly jól megérik; de Csomát vagy egyáltalán nem, vagy csak kevéssé képes érdekelni, bármi legyen az, ami irodalmi tanulmányainak keretébe nem esik; én sokszor bosszankodtam közömbösségén oly tárgyak iránt, melyek azon tájak physikai tüneményeire világot vetnének, s azáltal ő saját foglalkozásainak is határozott érdeket kölcsönözne. Megígérte, hogy rendes jegyzéket fog tartani számomra.

Szeptember 30-án búcsút vettem a magyartól, s értelmes társától a Lámától.

aláírva : J, G. Gerard.

Jegyzés: „Ne sutor ultra crepidam” volt Csomának megmásolhatatlan elve s nem helyeselte figyelme- és idejének elforgácsolását más czélokra, de Gerard barátjának adott szavát mégís beváltotta s érdekes physikai észleléseinek eredményei fel vannak véve Cunningham tábornok terjedelmes munkájában, melynek 184-ik lapján a következő jegyzetet találjuk:

Az itt közlött eredmények a tibeti tudós Körösi Csoma Sándor két éven át folytatott észleléseinek köszönhetők, ki azokat azon időben hajtotta végre, amikor a kanumi zárdában egy lámának segítségével folytatta tanulmányait. A kézirat Dr. Gerard megkeresésére készült s birtokomban van.*)

*)Lásd: Ladak. Physical Statistical and Historical, by Alexander Cunningham. Bengal Engineers London 1854.


vissza az oldal tetejére