vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

J.G. Gerard levele C. P. Kennedy százados úrnak,
a helyettes főfelügyelő segédjének (Szabáthu)

1826. május 29
[The British Library. IOR/P/244/48] ~ Marcell, 140-145,
a levél magyarra ültetése Pielderné Orosz Judit fordításán alapszik.


Tisztelt Uram!
A szomorú jelentés csalódása Moorcroft úrról és társairól véget vet maradék kételyeinknek; már értesültünk társának, Trebeck úrnak a haláláról, és arról, hogy az egyetlen megmaradt európai ugyanarra a végzetes sorsra jutott.

Hiábavaló lenne azt a reményt táplálni magunkban, hogy Moorcroft úr és társa még élnek, túlélésük gondolata (bármennyire is kecsegtető) minden bizonynyal nem más, mint áltató tévedés. Moorcroft úr levélben küldött utolsó jelentése, amely Soobathoo-ba ért, a Peshawarnál kezdődő útvonalról számol be, amelyen a számumokkal küzdve, merészen halad előre ismeretlen emberfajok lakta ismeretlenvidékek felé, az időjárás viszontagságai közepette, amelynek kegyetlensége több társától fosztja meg. Későbbi, tavaly júniusban keltezett jelentések a Turkisztánban átélt nehézségeiről szólnak, valamint a bokharai helyzetéről, ahol álruhában kénytelen menekülni egy áruló üzbég cselszövései elől, és körülményes utazássorán az ország határára kényszerül, egy gyanakvó barát védelme alatt, akinagy figyelemmel követi az útját. Az utolsó jelentések viszont, amelyek elértek hozzánk, a halála fölött érzett gyász és szomorúság hangján szólnak, és mi mégis türelmetlenül vártuk a társának a visszatértét, hogy megismerjük szomorúvégének történetét, és hogy megtudjuk, mi lett írásainak, tulajdonának sorsa, hogy vigasztaló elégtételt nyújtsunk a rokonoknak és barátoknak, és pontos adatokkal szolgáljunk a nyilvánosság számára. A remény szertefoszlott.

Ha érdekel bennünket az Utazó rendkívüli vállalkozása, amint kemény erőfeszítések árán, a nélkülözést vállalva halad előre távoli vidékek felé, viszontagságos körülmények közepette, ha visszavárjuk őt, ha nagyra becsüljük az irodalom, a kereskedelem és a földrajz kutatásában kitűzött céljait, akkor minden bizonnyal nem kevesebb érdeklődést kell tanúsítanunk a sorsa iránt, ki kell derítenünk, milyen szerencsétlenségek érték, hogyan teltek utolsó percei idegenek körében, akik nem tudták méltányolni egy olyasvalakinek a célkitűzéseit, aki számukra érthetetlen nyelven lélegzett. Fel kell kutatnunk kéziratait és tulajdonát, de hol keressük azokat? Hol próbálkozzunk ezeknek a csillapító terveknek a kivitelezésével? Trebeck úr nem élte túl az eseményeket, hogy ismertesse velünk azokat, és a csapat utolsó európaija szintén elesett. Meer Isset Oollah, a Moonshee [Mir Izzet Ullah,a múnsi (azaz írástudó muzulmán titkár)], az a tanult és vállalkozó szellemű egyén,aki Elphinstone urat kísérte Kabulba, volt az első áldozata az eseményeknek, és ő Bokharában, a születési helyén halt meg. Elpusztult tehát az egész csapat.

Hat évig várt India a legnagyobb érdeklődéssel Moorcroft úr visszatérésére. Szerencsére munkája nagy része megőrződött, de Ő már nem él, hogy személyesen elbeszélje nekünk utazásait. Kéziratairól és magándokumentumairól nem tudunk semmit, amelyek így elvesztek a világ és a barátai számára, de talán még pislákol egy halvány remény a sötétben, és bármennyire kétségbeesett vállalkozásnak is tűnik, nem állhatunk ellen a kísértésnek, hogy keressünk, amely dicséretesés támogatásra méltó cselekedet lenne a részünkről, és függetlenül az eredményétől,a legmegfelelőbb kárpótlás a barátok számára. Az, hogy magam is szeretnék közreműködni az ügyben, nem vakmerő vállalkozó kedvből fakad, sem pedig értelmetlen hősködésből, hanem a szerencsétlen emberek iránti együttérzésből,akik szembeszálltak a veszélyekkel, vállalva egy csüggesztő szolgálathányattatásait. Kevesen tettek tanúságot bátrabb és egyben körültekintőbb szellemről, mint Moorcroft úr, és noha jómagam személy szerint nem ismertem, avalóságban közel állt hozzám; és amikor arra vágyom, hogy felfedezzem és megszerezzem annak az utazónak az utolsó maradványait, aki ilyen erőfeszítéseket tett és ilyen áldozatot hozott, abban a hízelgő gondolatban bízom, hogy létezik egy ember, egyetlen ember, aki az utat és a célkitűzéseket felvállalva a sikerreményét élesztheti bennünk. Ez az ember pedig éppen nem más, mint Kőrösi Csoma Sándor úr, a Magyar Utazó, aki Moorcroft úr utazása révén érkezett Soobathoo-ba, és akinek a neve, mint hatalmas tehetséggel megáldott és az irodalmi kutatások iránt lelkesedő emberé, már ismerős a kormány számára. Ő most (amint azt Ön is tudja) egy zanszkári kolostorban van, hatnapi járásra Ladák fővárosától, ahol a tibeti irodalom terén folytat kutatásokat, ennek eléréséért hálával tartozik a kormány nagylelkűségéért. Moorcroft úr személyében igaz barátra talált, Kasmírban és Ladákban találkoztak, és hosszú hónapokon át bajtársak voltak, neki köszönhette létfenntartásának feltételeit Soobathoo felé vezető útján, és végül is azt a szerencsés véletlent, amelynek folytán most szellemét és tehetségét olyan kutatásra fordíthatja, amely az elismerés és a fizetség ígéretét hordozza. Pártfogója és védelmezője iránti érzelmei a hála és tisztelet legbuzgóbb érzéseiről árulkodnak, és annyira a szívén viselte annak jólétét és boldogulását, hogy aligha maradhat kétségem afelől, hogy a javaslat elfogadásra talál, felcsillantva a reményt, tekintet nélkül a vállalkozással járó veszélyekre. Ez az egyetlen erőforrás maradt, amiben bízhatunk, és bármennyire is ingatag, biztosan jobberedményekkel kecsegtet, mint hogy lemondjunk róla.

Csoma úr minden bizonnyal adósnak érzi magát Önnek, aki érdeklődést tanúsított az ő helyzete iránt, és a kormánynak, amely nagylelkűen támogatta a nézeteit. Ami engem illet, úgy érzem, nem tekint csupán a munkája vagy a jövője passzív szemlélőjének. Most már a jótevője és a legjobb barátja kedvéért, nem pedig az őt támogató és nézeteivel egyetértő kormány kedvéért fog készen állni a vállalkozásra.[Vagy inkább?: Most mind jótevője és legjobb barátja kedvéért, mind az őt támogató és nézeteivel egyetértő kormány kedvéért fog készen állni a vállalkozásra.] Az útravaló alkalmassága miden kétséget kizár, alkalmasságához sem fér kétség, és kérem a kormány megtisztelő engedélyét, hogy azonnal Zanszkárba utazhassam tetszésszerinti utasításaikkal, hogy megbeszéljem Csoma úrral az utazás részleteit.

Egy olyan küldetésre való vállalkozás, amelyet az emberség diktál, nem a belőle származó előnyök alapján ítélendő meg. Egy brit kormánynak erénye, hogy érdeklődést tanúsít egy ilyen vállalkozó szellemű Utazó iránt, aki reménytelennek ítélt, majdhogynem elérhetetlen vállalkozásba fogott, amelyet a sors keze darabokra zúzott. Emberi kötelességünk, hogy törődjünk másokkal, akik így feláldozták az életüket, és az expedíció lesz az egyetlen kárpótlás a rokonok és barátok számára, még akkor is, ha nem koronázza siker. Ezáltal tisztelettel adózunk nekik a küszködésükért, áldozatukért és szerencsétlen sorsukért. A projekttel kapcsolatos szándékaim és vágyaim kivitelezését illetően abbéli kívánságomat fejezném ki, hogy kihasználjam a jelen évszak minden előnyét, hogy átkelhessek a hegyeken, az esős időszak beállta előtt.

Az útvonalam vagy Sirthanpoornál [sic < Sultanpoor], Cooloo [Kulu] fővárosánál haladna el, ugyanarra, mint amerre Moorcroft úr ment Ladákba, ez lenne a legelérhetőbb és legegyenesebb út, ebben az esetben átkelnék a Sutlej-en a KoteGurh-i brit állomásnál, vagy pedig átkelnék a folyón Wangtoo-nál Koonawar-ban, és áthaladnék a havas határon, amely a mi északi határunkkal szomszédos, és a Speetee [?] völgyénél haladnék tovább. Korábban megcsillantottam Csoma úrban egy halvány reményt, hogy felkeresem jövő szeptemberben elszigetelt magányában, és hogyha ez sikerül, akkor látogatásom kétszeresen fogja érdekeimet szolgálni.

Amikor Csoma úr elhagyta Soobathoo-t tavaly júniusban (amint azt Ön is tudja), százötven (150) rúpiát hagyott nálam abból az összegből, amivel a kormány ellátta őt, és a gondjaimra bízta a kéziratait és könyveit. Magammal viszem a pénzt, és még annyit, amennyivel a kormány nagylelkűsége megsegít az utazás céljának kivitelezésében.

Csoma úr, habár a legtakarékosabb szokásokat gyakorolja, tartózkodása céljához aligha fogja elégségesnek találni a jelenlegi pénzügyi erőforrásait zanszkári szükségletei kielégítésére, különösen ha az illető országban való maradása elhúzódik,vagy a brit Indiába való visszatéréséhez, ha azt választja a bokharai úttal szemben, és az a százötven rúpia, amelyet a tulajdonomban hagyott arra az esetre, ha kirabolják Ladákban, nem várt támogatás lesz tervéhez, bármilyen irányba alakítsa is azokat.

Mélyen a kormány jóindulatától függ, hogy Csoma úr végre tudja hajtani kutatását, és ha az jelét adná nagylelkűségének anyagi támogatás vagy bármi egyéb formájában, semmiség lenne lelkesíteni a vállalkozót, aki már annyi nyugodt és méltóságteljes kitartásról tett tanúságot az irodalmi kutatásai iránti izzó lelkesedésében, amelyet sem a nehézségek, sem a veszélyek, sem a nélkülözés nem ingathattak meg. Az, hogy nem ajánlom fel a szolgálataimat a végső határokig ebben a tekintetben, az nem azért van, mert ingadozom, hanem mert egy olyan jellemnek van a leginkább esélye a sikerre, aki a nép és az ország viseletét ölti magára, egy megingathatatlan Utazónak, aki kockázatokat vállalva vigasztalanul keresi elveszett barátját. Rá majd csodálattal és együttérzéssel néznek fel géniusza, az ügy iránti odaadása, merészsége és nyugodt, egyszerű viselkedése miatt, amelyeket az irodalom lelkesítő tanulmányozásába merült szelleme és egy nagykiterjedésű feltáratlan bánya illusztrálásának szentelt tehetsége különösen megnyerővé tesz.

Csoma úr jól ismeri azoknak az országoknak természeti adottságait, és otthonosan mozog azoknak a vidékeknek a dialektusaiban, amelyek Moorcroft úr útjának helyszíneit képezték, és bár Bokharában maradt, ha csak pár napra is, de megismerkedett a politikai helyzettel, az emberek viselkedésével és szokásaival. Amennyiben előnyösebbnek ítélik őt egyenesen a kormány védnöksége alatt és annak illetékességével alkalmazni, el lehetne látni őt annak beleegyezéséről és meghatalmazásáról szóló bizonylattal, de ezen eljárás szabályainak kidolgozását a feletteseim jobb tudására bízom.

A szerencsétlen utazók ingóságainak, kéziratainak, tudományos gyűjteményének, kemény erőfeszítésük gyümölcsének, a magánirataiknak, egyszóval a helyzetükről szóló utolsó szomorú feljegyzéseik, érzéseik, megpróbáltatásaik a barátaik számára igencsak kedves dokumentumaiknak ügyében a kabuli udvarhoz lehetne folyamodni, amely korábban baráti viszonyt tartott fenn India brit kormányával.

Trebeck úrról azt jelentették, hogy Peshawur és Cabul között halt meg, és ezen udvarok befolyása fölöttébb kívánatos lenne, de jaj, hol keressük Moorcroft úr maradványait, lehet, hogy Bokhara határán fekszenek, vagy az Oxus partján, vagy Koondooz mocsaraiban, vagy a talikan [?] országok kopár vidékein, idegen erőszak által kifosztva, összezördülések által szabdalva. Tegyünk kísérletet a felkutatásukra, ami legalább tisztességes és emberséges.

Csoma úr zanszkári kutatásai egy hatalmas tanulmány összeállítását, ahogyan ő nevezi, egy nagy Terra incognita bemutatását ígérik, amelyet ő egy térkép formájában szeretne a világ szeme elé tárni, és ha teljesen elmerül a tanulmányaiban vagy a bokharai útban nem látja a siker reményét, és lefújja a javaslatot, a Ladákba tett látogatásom akkor is hasznos célokat követ, hiszen Csoma úr irányítása alatt himlőoltásokkal jót tehetnék azon vidékek lakóival, szolgálva Csoma úr nézeteit, foglalkozásom segítségével hasznára válva az ottaniaknak és nem utolsósorban a tudománynak.

Amikor Csoma úr elhagyta Soobathoo-t, egy kis gyógyszerkészletet kért tőlem, amiről ő úgy gondolta, hogy becses lesz terveinek kivitelezéséhez, és megígérte, hogy gyakorlati orvosi kiképzésre magával hozza Soobathoo-ba a tanult lámát, aki tanulmányaiban segít neki. Egy olyan út, mint amelyet elterveztem, akár elérem elsődleges célomat, akár nem, csak érdekes és hasznos lehet. Kész vagyok magam a tudománynak és az emberiség szolgálatának szentelni, és hasonló odaadással szeretném magammal vinni a Patalae-t és elhinteni azokon az elszigetelt vidékeken más zöldségekkel. Amennyiben Csoma úr is elfogadja a bokharai út javaslatát Moorcroft úr tulajdona és papírjai ügyében, gondját viselném a kéziratoknak és az irodalmi gyűjteményeknek, és azokat visszahoznám magammal.

Ami a Soobathoo-i helyzetemből fakadó kötelezettségeket illeti, kilátásom van, hogy távollétem alatt különösebb anyagi áldozat nélkül azokat olyan orvosi szakemberekre ruházzam, akik ebben a körzetben az éghajlat előnyeinek élvezetére tartózkodnak, vagy ha lehetséges, a döntést az Ön ítéletére és hatáskörére bíznám.

Amíg a kormány válaszára várok, szeretnék megszerezni a helyettes főfelügyelőtől, Murray századostól Umballahban minden információt, amit levelezése Moorcroft úrral (aki kéziratainak nagy részét bízta az ő gondjaira) nyújthat, illetve a szikh ország határán való helyzete tesz hozzáférhetővé a régió kutatási sikerrel kecsegtető területeiről.

Ön, aki oly nagy izgalommal érdeklődött Moorcroft úr hogyléte iránt, és akinek jóvoltából sikerült Csoma úrnak megteremtenie megélhetésének jelenlegi feltételeit, tudom, hogy jóindulattal fogja fogadni állásfoglalásomat, s bízom Murray százados szíves támogatásában is, abban a reményben, hogy ha kérelmem jogosnak és kielégítőnek tűnik, javaslatom eljut Sir Charles Metcalfe úrhoz jóváhagyás végett, aki azt elő fogja terjeszteni a kormánynak.

Az indokok, amelyek ezen javaslat megtételére ösztönöztek, nyomósak, őszinte törődésből fakadnak, és azzal az élénk érdeklődéssel függenek össze, amit az utazók sorsa oly széleskörűen vált ki. A kormány számára a célkitűzés méltányos, a barátok számára csillapító reményt jelent, a tudomány számára kötelesség, a közelállóknak utolsó vigasz, és maga Moorcroft úr számára a legmélyebb tiszteletadás, ami a vállalkozását, odaadását és szerencsétlen sorsát illetheti. Vagyok annyira vérmes, hogy úgy véljem, azt kívánom, amit ezrek, akik spontán egyöntetűséggel értenek majd egyet velem, és a kéz, amely Önhöz ír, bár gyenge, de csakis azt ismétli, ami ezrek ajkairól kész felfakadni. Az út, az eredményétől függetlenül, nem minden érdek nélküli. Európaiak már nem a hódítás és pusztításkedvéért hatolnak be a legtávolabbi vidékekre, hanem hogy oda kellemes és hasznos dolgokat vigyenek be, nem azért, hogy megrontó ércet kaparintsanak meg, hanem hogy hasznos növényeket szerezzenek be, és olyan szolgáltatásokat vezessenek be, amelyek az ember életét könnyebbé és kényelmesebbé teszik. Röviden, elő fognak tűnni, s vad nemzetek nem fogják mindezt megindulás nélkül szemlélni, elő fognak tűnni a világ messzi részein kegyeletes utazók, akik szívből érdeklődnek testvéreik sorsa, emberek és sivatagok, barlangok, sziklák, sőt termékeden földek iránt, elő fognak tűnni emberek, akik azért vándorolnak másokat keresve, hogy azok karjaiba vessék magukat, hogy segítségükre lehessenek és megmentsék őket.

Soobathoo, 1826. május 29-én
J. G. Gerard, Assistant Surgeon


vissza az oldal tetejére