vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

Körösi Csoma Sándor.
Kennedy századosnak. Sabathuban.

Kelt Teesa (Pookdal-zárda mellett) 1825. okt. 16.
[Duka 61-64; angol: Duka 68-71]


Midőn Sabathuból Zangskar felé vevém utamat, nagyon óhajtottam, hogy mielőbb e helyre érkezzem, s megtudjam a Lámának hajlamát egy új szerződés megkötése iránt avégett, hogy bevégezhessem az elemi munkákat Tibet nyelvére vonatkozólag, mely czélra már is gyűjtöttem anyagot előbbeni itt tartózkodásom ideje alatt. Szavamat adtam, hogy mihelyt e helyre eljutottam, és a lámának ígéretét megnyertem, hogy feladatomat szorgalmasan elősegiteni kész: tudtára fogom adni Önnek körülményeimet. Négy hónap múlt el, amióta a bérczek felé útra keltem; eddig fájdalom, még semmi bizonyost nem írhatok. Bocsánatot kérek tehát a késedelemért s szolgáljanak mentségemül az itt következő sorok:

2. Midőn Sabathut elhagytam, június 6-án nem voltam még elhatározva, a két út közül melyiket válasszam, tudniillik a Kulu-nak vagy a Busahirnak*) vezetöt-e. Önnek szívessége ellátott mindkét esetre ajánló útlevelekkel. Miután úgy értesültem, hogy felső Busahirban léteznek helységek, ahol tibetül beszélnek, s hogy találtatnak ott zárdák is, reménylettem, hogy tervem kivitelére egy értelmes egyénre találhatni nem lesz nehéz azon tartományban; elhatároztam tehát Kotghárban létemkor, hogy utamat a Sutlegde**) folyam partján Busahir felé fogom megtenni.

*) Ezen tartomány neve többfélekép íratik: Besahr, Busahir, Bua-saher, Hesaher.
**) Máskép Sutlej.

3. Dr. Gerard volt kegyes ajánló levelet adni a busahiri Raja udvari tisztjeihez, hogy az országának felföldjén lakó tibetiek közül válasszanak számomra három egyént, kik podgyászomat s könyveimet rendes fizetésért tovább szállítsák, s velem Zangskárig utazzanak. A tisztek adtak egy embert írott rendelettel a kanumi basuntramhoz,***) hogy szükségeimnek a lehetőségig eleget tegyen a hordárok kérdésében. Találkoztam vele Nahoban, de ö nem tudott hordárokat szerezni és levele a Piti-ben lakó kharponhoz ****) szinte eredmény nélkül maradt. Ez volt oka, hogy oly lassan haladtam előre.

***) Basuntram = kormánytisztviselő.
****) Kharpon = várparancsnok.

4. A nahoi basuntram, kérelmem következtében, útitársamul egy öreg embert jelölt ki; hangi születésű, neve Padma. Ezen ember június 26-tól maiglan nálam maradt, s fizettem nékie ellátáson kívül tizenkét rúpiát. Ha valami fontos közleni valója lenne Önnek a kormánytól vagy az Asiatic Society részéről, azon esetben ezen hangi lakos Padma kész visszatérni, vagy ha nem, a télen át velem maradni.

5. Busahir területén nem találok semmi nehézséget utamban, ládáim kevés fizetésért tovább szállíttatnak oly sebesen, amint óhajtom. De az út arra Zangskar felé nagyon tekervényes. A legegyenesebb út Kulún és Lahul-on visz keresztül. Pukdal, ahol most vagyok, négy napi út Lahul felső részétől.

6. Kanumban – felső Busahirban – megérkeztemkor úgy értesültem, hogy egyéb tibeti könyveken kívül meg van ott egy nyomtatott példánya a Kah-Gyur- és a Stan-Gvurnak; errőI már másutt jelentést tettem; megnéztem e müveket; le vannak ezek rakva egy szobában, Beli Rám házában; azt mondják, hogy nagyatyja szerezte azokat, Teshi lhunpo vidékén. A vallás szolgái Kanurm- és Sungnámban fél-hinduk; ők a tibetieket utálják és gyűlölik, mivel ezek marhahússal élnek. Általában véve nagyon tudatlanok s nem beszélik jól a tibeti nyelvet sem.

7. Minthogy nem valék képes azon országban eléggé értelmes emberre akadni, aki a tibeti nyelvet jól tudja, sem pedig szert tenni azon nyelvtani könyvekre, melyek az én nyelvtanomnak és szótáromnak alapul szolgálnak: ott hagy ám Busahirt s Pitin és Lahulon át Zangskarba utaztam. Ez országokban akadályokra akadtam az esős időszak és a hordárok hiánya miatt különben egész utamban semmi más hátrányt vagy kellemetlenséget nem tapasztaltam, kivéve hogy hordárokra nem valék képes oly könnyen és oly hamar szert tenni, a mint óhajtottam volna.

8. Megérkeztem Teeshaban. Zangskarban, a Láma tahijában augusztus 12-én. 0 akkor távol volt üzleti ügyekben, Tibet pusztáin. Vártam mindennap visszatértét, s meg is jött szeptember 26-án. Most már megkötöttem vele a szerződést tervezett munkám bevégzésére. Lekötötte magát, hogy itt marad és dolgozik november 10-töl kezdve a jövő év nyári solstitiumáig, velem lakván a pukdali zárdában, családja birtokához tartozó egyik szobában.

9. Felszámítottam jövendőbeli kiadásaimat. A kezeim közt lévő pénzösszeg elégséges fog lenni, a míg Sabathuba visszatérek, amit jövő 1826-ki év októberére tervezek s miután a Láma óhajtása, hogy odáig elkísér, ígéretet tettem neki, hogy ráadok még a fizetéséhez, ha szorgalmas lesz tanulmányaim elősegítésében. Engedélyt kérek tehát ezennel, hogy őt magammal vihessem. Pitiből a legrövidebb út visz le Busahirban fekvő Sran hegységbe.

10. Mindennap megfordul lelkemben azon nagy lekötelezettség, mely alá engemet a calkuttai kormány, Willock őrnagy és testvére, Mr. Moorcroft, kegyed, dr. Gerard, Nicholson adjutáns és mások helyeztek. Ezen urakat volt szerencsém személyesen megismerni, óhajtásom ez alkalommal kifejezni nekik legmélyebb tiszteletemet és hálámat. Folytassák kérem. uraim, jó akaratjukat egy idegennek irányában a jövőben is, kinek legfőbb óhajtása az, hogy kegyeiket megérdemelje és hirdettesse szívességüket.


vissza az oldal tetejére