vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

Csoma levele C. P. Kennedy százados úrnak

Kelt Szabáthu*, 1825. május 5

[Duka, 38-59, Duka angol: 41-65 - a levél tartalma kivonatban a Calcuttai Oriental Magazine 1825-ki folyamában volt ismertetve. (Duka, 60) *Ezen hely neve [Sabathu] Sabathoo vagy Sabhatu-nak is íratik.


Sir!

Bátorkodom elismerni vételét a Calcuttában 1825-dik évi márczius 25-ről keltekezett kormányi levél másolatának, mely Mr. C. Elliothoz, a Delhiben székelő ügyvivőhöz van intézve, s melyet Ön velem most közleni szíveskedett.

Foglalva van abban a kormány határozata további működésem iránt: és miután ő Lordsága és a birodalmi tanács engemet kegyesen fölmenteni méltóztatott ama gyanú alól, mely vélekedésem szerint reám nehezedett ide érkeztemkor; és miután a főkormányzó jóváhagyja a tibeti nyelv és irodalom körüli tanulmányaimat és e czélra nagylelküleg pénzsegélyt is kegyeskedett utalványozni: a legmélyebb tisztelettel és hálával fogadom az ajánlott istápolást, és a kormány óhajtásának engedelmeskedve, van szerencsém előadni a birtokomban levő tibeti könyveknek foglalatját.

2. Nagyon is érzem, hogy az utóbbi hat hónap alatt nem valék oly helyzetben, hogy előhaladást tegyek a tibeti tanulmányokban, távol levén azon értelmes lámától, aki kezemre járt irodalmi tanulmányaimban, amíg Zanskarban időztem, istápolva Mr. Moorcroft-tól, aki által minden szükségesekkel bőkezűleg elláttattam. Ez a Láma, mint már említem, visszamaradt magánügyeinek elintézése végett, s mindeddig hozzám meg nem érkezett.

Ily módon magamra hagyatva, nem valék képes, úgy elrendezni összegyűjtött anyagomat, mint egyelőre terveztem, mivel a tibeti írásmódban még eléggé jártas nem vagyok s kétes esetekben kívánatos lett volna hozzá tanácsért folyamodni.

3. Mihelyt a tibeti nyelvet tanulmányozni kezdettem, föltettem magamban, hogy összeszedek mindent, amire szükség lehetne egy nyelvtan és szótár elkészítésében, és ami a tibeti tudományosság és irodalom általános megismerésére szolgálhatna. Hogy mennyire értem czélt föladatomban, legyen szabad: először röviden megismertetni az anyagot, mely már is birtokomban létezik; másodszor előadni azt, hogy mennyire hatoltam be a tibeti nyelvbe és hogy mi terveim vannak a jövőre nézve. Először tehát:

4. A persa nyelv segítségével megtanultam már annyit a tibetiből, hogy Ladákba történt visszatértemkor a nevezett Lámával eszméimet közölhettem és szolgálatait föltett szándékom előmozdítására magamnak biztosíthattam. A Láma igen jártas a kis és nagy betűs írásmódban s anyanyelvének grammatikai alkatát ismeri, úgyszinte a számtant, a rhetorikát, költészetet és a dialektikát. Szaktudományai az orvostan, a csillagászat és a csillagjóslás. Húsz év előtt hat esztendőt töltött tudományos utazásokban, s bejárta Tibetországnak sok részét, t. i. Teshi Lunpót,* Lassát, Butánt, sőt még Nepált is. Vallásának minden részleteit jól érti, általános ismeretekkel bir mind ama tárgyak felöl, melyek a tibeti könyvekben foglaltatnak; jártas a szokások és az ildomosság, a gazdászattan és a finom társalgási nyelv szabályaiban, mely a főrangúaknái divatos; e nyelven vannak a szent kötetek is írva, tudja, hogyan kelljen tiszteletteljes modorban a magasabban állókkal beszédbe ereszkedni; terjedelmes ismereteket szerzett a föld- és történettanban, a Tibethez tartozó országot illetőleg. Életkora körülbelül 52 év, zárdában nem lakik, minthogy 12 éve, hogy a yanglai Rajának özvegyét bírja feleségül. Ő Ladáknak főorvosa és olykor mint kormányi főtitkár működik, ha Teshi Lunpóba vagy Lassába kell írni.

* Hires zárda, kétezer szerzetessel; tibeti helyesírás szerint: Teshi Ihun-po

5. Ez a férfi az, a kiről említést tevék, hogy Ladákba megérkeztem után, három hónap alatt, kérelmemre több ezer szót írt le s rendezett el bizonyos fejezetek szerint; és miután azt tapasztaltam, hogy ő maga sok czélszerű szótárféle könyvvel birt, és hasonlókat a szomszéd zárdákból könnyen megszerezhetett, sok fölvilágosítást adott nekem a művészetben és tudományokban szokásos kifejezésekről; ekkép elég értesítést szereztem a végre, hogy a tibeti irodalomban tájékozva legyek, s erélyesen folytassam a tanulmányokat, a melyeket magamnak feladatul kitűztem.

6. Első helyen elősorolta a legfelsőbb Értelmiségnek neveit és tulajdonait, t.i. a tibeti szentháromság első személyeét, melynek száztíznél több neve van. E nevek gyakran előfordulnak a szent könyvekben s teljesen jellemzik a legmagasb lénynek tökélyeit:

hasonlók ezek azokhoz, melyeket Baját hittanainkban használunk vagy találunk. Más egyebeken kívül van ott szó a hét ízben való leszármazásáról vagy megtestesüléséről (sanskritban: Nirmankaya e legfelsőbb lénynek; s e megtestesülések Buddha nevezet alatt ismeretesek. Ezek között Sakya* (a kinek több mint 12 neve van, s a szent könyvekben gyakran Gotama néven neveztetik, különösen a Brahmanok által; Sakya, ősrégi családi név) volt az utolsó, a ki e világon megjelent és aki a legrégibb Zoroasterrel alkalmasint ugyanaz és hihetőleg a nagy Ninus, Assyria királyának kora előtt több századdal élt. A Champa,** a kegyelem, sanskritban Maitreya nevű Buddha csak későbben fog e világon megjelenni.

* Előfordul Shaky a írásmódban is.

** Csampa – magyar kiejtéssel – Csámpa.

7. Ennek utána a szentháromság második személyéről értekezett a Láma; ezt az erkölcsiség fejének nevezik, harmincz neve van, számos értekezés létezik róla a szent könyvekben.

8. A szentháromságnak harmadik személye az erénynek előmozdítója; vallásunk szerint: a szentlélek. Az erénynek előmozdítói gyanánt tekintetnek mindazok, akik az erkölcsösséget és a vallást tanítják. Ezek között a legtökéletesebbek Tibetben: Byang-chup sems dpah,*** sanskritban Boddhisatva, azaz: szent. Itt a tökélynek tíz foka van, s a közös tulajdonsága: a halhatatlanság, t.i. a lélekvándorlástól megszabadulás, s nagy hatalomnak és oly kitűnő tulajdonoknak bírása, melyek arra szolgálnak, hogy általános boldogságot mozdítanak elő e világon. Elő van ott számlálva több köz- és tulajdonnév bizonyos képzelt lények meghatározására, kik kitűnő hatalommal és erényekkel vannak megáldva.

Léteznek alsóbb tulajdonokkal bíró szentek is.

*** Magyar kiejtéssel: biang csup szemszpa.

9. Ezek után következik egy teljes lajstrom, mely az istenek istenasszonyok és családjaik neveit tartalmazza, úgy szinte a hősökét, jó és gonosz lelkeket, a mennyben úgy mint az alvilági helyeken való tartózkodásuk és hatáskörük leírásával. Van sok köznév (nomen commune) elősorolva az „isten” és „angyal” fogalmak megértésére; a tulajdonnevek pedig a buddhista mythologiában előforduló minden egyes istenségre vonatkoznak.

Az indiai Brahma (Uranos, Coelum a görögöknél és rómaiaknál) a tibeti nyelvben húsznál több elnevezéssel bír. Vishnu = Chronos, Saturnus huszonöt, ezek között Narayana,* öccse Titan pedig tíz névvel bír; Ishwar vagy Iswara (Zeus, Jupiter) harmincz névvel. Indra és más képzelt őrei a világ tíz szögletének számos nevet viselnek. Százakra megy azon nevek száma, melyek Rirap hegyére, (Sumeru, Olympus), a régi mythologiára, az égi tüneményekre s több effélére vonatkoznak. A napnak százhúsznál több a neve s attribútuma. Ezenkívül sok más szakbeli nevek vannak följegyezve, melyek különösen a költői művekben fordulnak elő, vagy a csillagászatban használtatnak. A zodiacus tizenkét jegyének pontos leírása is ott találtatik, valamint huszonnyolcz féle csillagcsoporté, az astronomiához tartozó más részletes értesítésekkel együtt.

* A legkedveltebb fiú.

10. A nevezett Láma teljes leírását adta az emberi testnek, meghatározván a külön tagokat, az ízületeket, a folyadékokat, a tömör részeket s kórállapotokat, oly behatólag, mint egy oly értelmes orvostól várhatni, aki az emberi testnek alkotását ismeri. Teljesen le van ott írva az egészségi állapot, valamint a testbéli hiányok és a betegségek, melyeknek alkatunk ki van téve. Ezután következnek a léleknek tulajdonai és ereje, és az ellentétes állapotok, t.i. az erények és a bűnök osztályozása. Továbbá egy kimerítő lajstrom van ott mind arról, ami a ruházat-, a bútor-, étkezés-, családi és szülői viszonyokra vonatkozik.

11. Ezután következik a négylábú állatok, a madarak, az amphibiumok, halak, kagylók, rovarok, giliszták lajstroma, úgyszinte a növények, fák, csemeték, plánták, mindenféle gabonanemüek, főzelék, virágok, zöldség, stb. előszámlálása. Következnek az ásványok, a talajnak többféle nemei, a közönséges és drága kövek, sók, fémek stb. Úgyszinte oly szavak, melyekkel mindenféle eszközöket szoktak megjelölni a földmívelésben, a kézművességben és a hadviselésben, ide értve a fegyvernemeket. A nyelvtanban előszámlálta a névmásokat, a számokat és a mellékneveket stb. Továbbá leírta a tárgyak színeit, alakját és kinézését, s a mértani jegyeket és a tudományokban előforduló műszavakat. A polgári és katonai tisztek neveit, valamint a vallásos személyekét, a rendekét, méltóságokét és a Tibetben dívó sektákét, megemlítvén a kitűnőbb méltóságokat s az őket megillető czímeket, a zárdákat s egyéb szavakat, melyek a vallásra és a babonára vonatkoznak. Egyszóval a Láma mindent megnevezett, ami, a tibeti fogalom szerint, a hat Elem körében előfordul, ezek névszerint: a föld, a viz, a tűz, a lég, az aether és az értelmi erő (intellectus). Mindez az én útmutatásom és terveim szerint van berendezve.

12. A legszükségesebb szavakból álló ezen szótáron kívül, mely birtokomban van s mely ugyanazon Láma által volt írva tibeti nagybetűs írásmódban, van egy más terjedelmes gyűjteményem sanskrit és tibeti nyelven lemásolva a Stangyúrnak Do részéből. (Lásd a 90-ik kötet 223–377. leveleit. Ez 601évélböl áll, közönséges kasmíri papíron írva, de szokás szerint csak az egyik oldalon, minden lap 32 sorból áll.) Ez a szótár, terv szerint beosztályozva, magában foglal több ezerre menő és mindenféle tárgyakra vonatkozó szavakat, melyek nagy érdekkel bírnak a buddhista rendszer és elveknek megértésére.

13. A Kahgyurban úgy mint a Stangyúrban gyakori említés van téve az öt elsőrangú tudományról, melyek névszerint sGrarigpa, gTantziksrigpa, bZo-rigpa, Smanrigpa és Nangdon-rigpa, jelentvén a nyelvtant (sanskritban: sabda), a bölcsészetet vagy elmélettant (sanskrit: hétu), a technológiát (sanskrit: silpa), gyógytant (sans.: vaidya) és a hittant.

A kisebb vagy másodrangú tudományok ezek: Nyannak, sDebs-byor, Nanthol(?) Das-Gar és Skar-rtsis azaz: szónoklat, költészet, lexicographia, táncz és csillagászat. Kérésemre a Láma egy rövid értekezést is írt a nyelvtanról és a most említett öt tudományról. A gyógyászatnak története és az orvostan nyolcz ágazatának ismertetése, rendszeresítve fejezetekben a leghíresebb orvosok útmutatása szerint, öt ívre terjed. Két íven értekezik a csillagászatról: hogyan lehessen a nap, a hold s a pláneták helyeit meghatározni, s a fogyatkozásokat kiszámítani. Birtokomban van egy tíz ívre terjedő munka, mely a buddhista vallási rendszert tüzetesen előadja; szépen, nagy betűkkel van ezen munka leírva, kérelmem, útmutatásaim s ajándékaim következtében; szerkesztője egy hírneves Láma, a ki rokona és barátja azon Lámának, a kinek én tanítványa valék. A tudományról általában és a logikáról különösen szóló s három ívre terjedő értekezésért köszönettel tartozom egy nagyhírű Rab-hbyams-pa-nak (bölcsészeti tudornak), ki ajándékaim folytán kérdéseimre feleletet küldött. Ö 25 évet töltött Lassában s most 65 éves.

14. Ámbár az újabb időkben több munka jelent meg Tibetben a tudománynak különféle ágairól. de mindnyájának alapja a Kahgyúr és a Stangyúr, azaz lefordítása a törvényeknek és azok commentárjainak. Azért nevezik pedig úgy, mivel ezen gyűjtemények a sanskrit nyelvből vannak lefordítva. Ami pedig a Kahgyúr és Stan-Gyúr szók jelentését illeti, párhuzamban állanak azok az ismeretes Véd és Sastrákkal a sanskritban. A Kah-Gyúr magában foglalja Shakyá-nak hit- és erkölcstanát, amint az halála után három előkelő tanítványa által rendszeresíttetett. A Stan-Gyúr a régi indiai és nehány chinai panditok, azaz tanult egyének által volt írva; e munka magyarázatokat foglal magában az első műben foglalt dogmák fölött. Van ott ezen kívül több eredeti értekezés is vallási szertartások, a rituálé, továbbá a művészet és tudományok felől.

15. A Kah-Gyúr kötetei rendszerezvék, a papírnak, amelyen, és a betűknek, amelyekkel írva vannak, nagysága szerint. Az összes gyűjtemény áll körülbelül száz kötetből; nem rég kerültek ki sajtó alól s 90 kötetet képeznek; hozzáadván még egy 124 levélből álló kötetet, melynek tartalma történelmi adatokból áll oly tárgyakról, a melyeket egy általános fejezet alá helyezni nem lehetett. Birtokomban van egy hű másolata azon végső 42 levélnek, mely a 90 kötet tartalmát részletezi, megemlítvén a fordítók neveit s a fejezetek és levelek számát, minden egyes kötetben, közönséges kasmíri papíron, egy oldalra írva, harmincz levélen. Lehetetlen, hogy ezen gyűjtemény tartalmát itt részletesen előadjam: csak a nevezetesebb tárgyakat fogom tehát megnevezni.

16. E tartalomjegyzék szerint a Dúlva, sanskrit nyelven Vinaya, a nevelésről szól 13 kötetben. Könnyű és kellemes írásmódban érdekes történelmi értesítést ád a háborúkról, különösen azokról, melyeket Magadha és Anga királyai viseltek Paksyul, azaz a hegyes vidékeken. Az erkölcstanra vonatkozólag, elősorol sok száz mesét, apologot és példázatot. Az úgynevezett Shes-rab-kji-p’ha-rol-tu p’hyin-pa, rövidítve Sher-chin, magyaros kiejtéssel: Ser-csin „az örökkévaló bölcseség” sanskritban: Prajna páramítá, 12 kötetben, sok kitűnő erkölcsi oktatást tartalmaz.

17. A Do-dé vagy egyszerűen Do „szabály, előadás”, Sutra a sanskritban, 30 kötetben.Tartalma: természettudományok, hittan és csillagászat. Birtokomban van ebből két szemelvény 30 levélen szépen leírva a Láma által. Az első, a Do harminczadik kötetéből van véve s A betűvel megjegyezve, mely a tibeti alphabetumban az utolsó betű, s kezdődik a nevezett kötetnek 30-ik levelén. Értekezik a kaszt-rendszer szigorúsága ellen.

Történt, hogy Kosala királya és egy előkelő Brahman, kik Shakyanak gyülekezeteiben részt szoktak venni mint hallgatók, egy alkalommal sok nép jelenlétében rosszalásukat fejezték ki Sakyának unokaöcscse, Kungavo ellen, ki királyi születése daczára egy közönséges embernek leányát vette el nőül. Erre Shakya egy elbeszéléssel felelt, elmondván, hogy ős Indiában egy sudra-kasztbeli apa megnyeré fia számára, ki jól nevelt és értelmes ifjú volt, nőül egy előkelő Brahmánnak gyönyörű leányát, mivel hozzá méltónak ítéltetett. Ez az elbeszélés a nevezett kötetben hatvan lapot tesz, s érdekes leírást ád a négy kasztról s keletkezéséről. A munka végen van egy rövid értekezés a művészetről es a tudományokról.

A második szemelvény a Do-gyüjtenienynek második, vagyis a „Kha”-kötetből van véve; kezdődik a 120-ik levélen, tartalma szól: a nőknél szokásos arczfátyol használata ellen. Shakyának imént férjezett neje, Satsuma, női környezete által arra kéretett föl, hogy takarná el arczát idegenek jelenlétében. Véleményét a menyasszony a fátyol viselete ellen egynehány elegáns versben mondja el, melyekkel apósa annyira meg volt elégedve, hogy megajándékozá öt mindennemű drága kövekkel.

18. A „Gyut-de” vagy egyszerűen „Gyut”, „Sinorraérték,törvény” eredeti mű, sanskritban Tantra, 21 kötetben. Tartalma; értekezések különféle tárgyakról, mint a természettudományok, gyógyítástan, csillagászat, csillagjóslás, talizmánok, babonás fohászkodások (snyags) képzelt kísértetekhez, imák stb. Erre nézve mutatványképen birtokomban van egy korrekt másolata azon darabnak, mely a múlt században 1722-ben Európa tudós emberei között oly eleven kíváncsiságot keltett; megjelent eredetileg a Giorgi Alphabetum Tibetanum 605-ik és következő lapjain. *)

* Lásd első közleményt.

19. Nem folytatom a többi 22 kötet tartalmának ismertetését. Elég azt mondani, hogy egészben véve terjedelmes értesítést adnak ezen művek India ősi lakosainak politikai állapotáról és általános szelleméről, még pedig a Sita (Yaxartes) folyam partjaitól kezdve a himalájai havasok innenső tájáig, s onnan lefelé egészen Ceylon szigetéig.

20. A Kahgyúr éa a Stangyúr majd mindenik kötetében ismételve találunk említést egy ellenséges vallási felekezetről: tibetül mo-stegs-chan, sanskritban „tirthika” – s annak ágazatairól. Ítélve a tibeti szó jelentéséből és a felekezet tudvalevő elveiből, követői deterministák vagyis fatalisták lehettek; a buddhisták pedig az ellenkező hitet vallották. Találunk ily elveket a régi görög és a római philosophiában is. Tudjuk, hogy jelenleg a mahomedánok a fatalismus tanához ragaszkodnak. A buddhisták megengedik azt, hogy birnak szabad akarattal cselekedeteikben, s ennek folytán jó vagy rossz viseletük után jutalom vagy büntetés lesz osztályrészük. Innen származik a paradicsom és a pokol fogalma, a jutalom és bűnhődés helye a halál után: ez a buddhismus hittana.

A buddhistáknál keresztény hitünk felől mély tudatlanság uralkodik; ők azt képzelik, hogy a mohamedánokkal egy valláson vagyunk. Lásd Giorgi Alphabetum Tibetanumban 501-dik lapon a lassai helyettes Láma levelét, amidőn a dalai Láma száműzve volt Chinában. A levél 1730-ban páter Horatiushoz volt intézve a végett, hogy azt a pápához Rómába küldje.

21. A Stangyúr áll 224 kötet- és 76.409 levélből. Egy-egy levél 2 láb hosszú, irás csak az egyik oldalon van, minden oldal 7 sorból áll. Tartalmazza több régi ázsiai panditnak müveit, Kasmir, Sindh, Ujein, Bengal, Nepál és más országokból, amint a lajstromból meggyőződhetünk, mely maga 144 levélből áll, s az utolsó kötetét képezi a Stangyúr-féle gyűjteménynek. Van ott egy kötet K-val jelezve, tartalmazván dicsőítést és magasztalást az istenségekhez és a szentekhez.

22. A Gyut osztály 36 kötetben 2600-nál több értekezést tartalmaz különféle tárgyakról: ilyenek a természettudományok, a csillagászat, vallási rituálé és szertartások, imádságok, talismánok s bűbájos mondatok.

23. A Do osztály áll 136 kötetből: tartalma a tudomány. Ez a rész 94 kötetre terjed s hittani tárgyakat, dogmatikát, polémiát, vitatkozást és végül erkölcstant tartalmaz. A következő 21 kötet, philosophiai tárgyakkal, metaphysika- és ethikával foglalkozik. Nagyon valószínű, hogy találkoznánk itt mindazon tárgyakkal, melyek a régi görög és római bölcsészeket foglalkoztatták, tudniillik, hogy az, a világ keletkezése- és enyészetéről, s az emberi lélek tulajdonairól s végrendeltetéséről szól. Ehhez hasonló tárgyakat fogunk találni ezen 115 kötetben is.

24. A következő két kötet tartalma a nyelvtan, rhetorika és költészet. Ezek után az orvostan öt kötetben; az erre következő kötet értekezéseket foglal magában bizonyos vegytani eljárásokról, hogy kelljen például a higanynyal bánni, szeszt készíteni stb.

25. A hátralévő rész tibeti tudósok által van írva, tartalma: nyelvtan, szógyűjtemények tibeti és sanskrit nyelven, melyeknek legterjedelmesebbje kezem közt van. Miután a Kahgyúrból több mutatványt megszereztem, a Stangyúrból is kiválasztottam néhány darabot. Az első, a hittani szemelvényem, megmagyarázza a tíz erkölcsi parancsolatot. A második az építészetről szól, szabályozza a mértékarányt, láb-, hüvelyk- és vonalakban, ha Shakya-szobrot építenek. A harmadik, az orvostani szemelvény, tárgyalja a temperamentumokat. A negyedik, a bölcsészettani szemelvény, értekezik a valódi tudománynak elemeiről. Az ötödik, az erkölcstani szemelvény (sanskritban Niti vagy Shastra; példabeszédek gyűjteménye), eszélyes és erkölcsi mondatokból áll. A nyelvtani szemelvény egy értekezésből áll a 20 sanskrit partikuláról, melyek a főnevekhez vagy az igékhez ragasztva, megváltoztatják azok értelmét többféle módozatban. Ez a 20 sanskrit rag a következő: pra, para, a’, sam, anu, apa, nir, antar, vi, ava, ni, adhi, api, ati, su, ut, abhi, prati, pari, upa. – Ez a mű egy régi híres Chandra Komi nevű Pandit által volt szerkesztve bengáli nyelven. Chandernagore, a mai franczia telep Calcutta mellett, tőle veszi elnevezését.

26. A Kahgyúr és a Stangyúrból kiszemelt mutatványok, a láma és más jó kézírással bíró egyének által lemásolva, egy 277 levélre terjedő kötetet képeznek; közönséges kasmíri papíron írva, s bőrbe kötve. Ezt Moorcroft úr volt szíves nekem kölcsönözni, midőn Tibetből visszatértem. Ez a kötet, valamint a tibeti irodalomhoz tartozó minden okmány, mely kezeim között létezik, Mr. Moorcroft tulajdona (s így a brit kormányé), a kinek nagylelkűségéért mélyen le vagyok kötelezve.

27. Miután a főkormányzó és birodalmi tanácsa pénzbeli segélyt kegyeskedett most számomra utalványozni: óhajtásom közleni terveimet a jövőre nézve.

A tibeti irodalom kétségkívül megérdemli, hogy kimerítően tanulmányoztassék. Ha a kormány megengedi, hogy Sabathuban maradhassak a parancsnok oltalma alatt a végett, hogy ismét ráadhassam magamat a tibeti tanulmányokra, ha t.i. ismét ugyanazon Láma tanítóm szolgálatát biztosíthatnám, kinek közvetítése által megtanultam azt, amit már is tudok az ázsiai irodalom ezen ágáról; vagy ha hozzá hasonló értelmes egyénnel találkoznám, ki további előmenetelemet biztosítaná: elismerő viszonzásképen a nagylelkű istápolásért ezennel igérem, hogy egy év alatt elvégezem azt, a mibe belefogtam.

28. Ennek folytán szerencsém lenne beterjeszteni a kormánynak :

A) egy terjedelmes elméleti és gyakorlati tibeti nyelvtant angol nyelven öt részben: t. i. a helyesírást, a mi igen nehéz a tibetiben, de mégis eléggé szabályozva van a legjobb tibeti nyelvészek által; orthoëpiát, mely változik a különböző tartományokban; etymologiát, ez igen egyszerű és terjedelmes; a syntaxis és prosodia kevés tért fogna elfoglalni. Az etymologia kiterjedne a beszéd minden részére; mellékelve lennének felvilágosító példák a név-hajlításokból; úgyszinte a különféle névmások, a cardinális és adverbiális számok, az adjectivumok és substantivumok; igehajlítások; a verbumok osztályzatai, t.i. a neutrale, activum, intransitivum, transitivium, passivum és causale; az adverbíumok teljes lajstroma, prepositiók, conjunctiók, interjectiók és a syntaxis helyes használata.

B) Több mint harminczezer szóra menő szógyűjteményt tibeti és angol nyelven; a művészetben és tudományokban használt műszavakkal, melyek némi viszonyban állanának más nyelvekhez.

C) A tibeti irodalomnak rövid ismertetését.

D) Tibetországnak rövid történetét tibetül, kiszemelve szóról-szóra, bennszülött írók munkáiból. Ehhez mellékletül, egy rövid földleírást és chronologiát, szinte tibeti nyelven.

E) Szemelvényeket a tibeti irodalomból.

29. Ha kifogás nem lesz ez ellen: arra kérem Önt, legyen szíves a kormány engedelmét megnyerni arra, hogy, miután munkáimat itt befejeztem volna, Calcuttába utazhassam.

30. Hogy pedig meg van a lehetőség kötelezettségem teljesítésére: bátor vagyok azt állítani, hogy én jártas vagyok több régi és újabb európai és ázsiai nyelvekben, és hogy anyanyelvem, a magyar, közei rokon, nem szavakban ugyan, de alkotásban, a török, indiai, chinai, mogul és a tibeti nyelvekkel. Minden európai nyelvben, kivéve a magyart, törököt és a finn eredetű nyelveket, találtatnak előragok, a héber és arabs nyelvek mintájára. A magyarban úgy mint az indiai, chinai és a tibetiben, postpositiók fordulnak elő és affixumok, avégett, hogy többrendü igeformák alkottassanak ugyanazon gyökből. A magyar nyelv pedig, a sanskrit vagy arabssal szemben, nyelvészeti tekintetben nem áll alsóbb rangban (is not inferior either to the sanskrit or arabic). Bátor vagyok még kijelenteni azt is, hogy én nem csupán nyelvész vagyok (linguist); többféle nyelvet avégből tanulmányoztam, hogy a mívelt irodalommal megismerkedjem, hogy bejussak az ősrégi időknek érdekes tárgyakkal telt tárházába; hogy ott hasznos ismereteket szerezzek, hogy képes legyek mintegy beleélni magamat minden korszakba s közlekedni bármely hírneves nemzettel, épen úgy, mint ahogy teszem most az angollal.

31. A tibeti könyvekben az van megírva, hogy a régi buddhisták megsemmisítése Magadha királyságában, a turkok által ment végbe, akik, miután Otantrapúr városát bevették, feldúlták az iskolákat, megöltek sok papot; azok pedig, a kik a közveszélyből megszabadultak, déli Indiába menekültek. Az évet most nem tudom megnevezni.

Magadha királyságról gyakori említés van téve, mely hír szerint színhelye volt a legnevezetesebb eseményeknek; ez volt a legmíveltebb férfiak bölcsője is. Nem volt még elegendő időm arra, hogy ezen rendkívüli érdekkel bíró tárgyakat érdemlegesen átkutassam; a nyelvet kellett előbb megtanulnom. A Kahgyúr- és Stangyúrból még csak öt kötetet olvastam át, de ha figyelembe vesszük Sakyának egyik jövendölését, mely a Kahgyúrban van följegyezve (valószínű azonban, hogy ez újabbkori interpolatió, történet végbemenetele után), t.i. hogy az ö vallása el fog terjedni északról délre és délről észak felé, amint valóban meg is történt: van okunk föltenni, hogy Ázsia ugyanaz a világrész, amelyet nemcsak Ptolomaeus ír le, de más régi geographusok és történetírók is említenek. Ázsia különben egy általánosságot jelentő szó (nomen appellativum), mely annyit tesz, mint „magasan fekvő tartományok”, s e szerint magában foglalná az összes régi Scythiát Imaus innenső oldalán, következésképen határai közé zárja Transoxóniát, Khorassant ós Baktriát. A történetírók említenek buddhistákat Ázsiában, Kasmírban, Sind-, Malva- (Ujein), Singhala-, Kalinga-, Malabar-, Ceylon-, Bengal-, Burmah-, Bhutánban, Tibetben és a mongolok országaiban. Valamint India vagy Hindia a hin, hon, hinta, hind = alacsonyság vagy hindes = alacsonyan fekvő országokat jelent: bizonyára közönséges vagy appellativ szó volt és sok országot foglal magában; a régiek ezen elnevezést Arabiáig s Egyiptomig kiterjesztették, sőt említés van téve a három Indiáról is.

32. E vélemény meg van erősítve majdnem mindazon őskori történetírónak idevágó tüzetes jelentése által, akik említést tesznek ezen országokról; sőt meg van erősítve más ázsiai történetírók által is, mint p.o. a két syriai író: Abulferagius és Abulfida által; méltán következtethetjük tehát, hogy Ázsia csakugyan azon világrész, ahonnan Sir W. Jones véleménye szerint a chinaiak, tatárok, indiaiak, perzsák, syriaiak, arabok, egyiptomiak, görögök, rómaiak, gaulok, gothok, germánok és a slavonok vették a pallérozást és a művészetben és tudományokban való míveltségüket. Arábiának belsejében, azt mondja Niebuhr, él még egy ősi tradieczio, mely azt tartja, hogy az arabok polgárosultsága egy oly néptől származott, mely Samarkand környékéből jött le közéj ök.

33. Európának keleti és északnyugati részeiben sok nyoma találtatik a régi buddhismusnak és sanskrit szavaknak az ottani népek között: a mely népek csak az újabb időben Charlemagne után téríttettek fegyverhatalommal a keresztény hitre. De a legnevezetesebb buddhista emlékek közé tartoznak azon sanskrit szók, melyeket a görög és a római írók használtak történelmi jegyzeteikben, a régi Thráciát (Rumaniát), Macedóniát és a Duna két partján fekvő Serbiát, Pannoniát és Dáciát illetőleg.

34-. Bátorkodom néhány példát felhozni állításom bizonyítására. Pannónia betűszerinti lefordítása a sanskrit szónak sarbaya*) mely nevezet jelenleg a Duna délpartján fekvő tartományra, Szerbiára vonatkozik Belgrád fővárosával. E tartomány régente Magyarországhoz tartozott. Dácia vagy Dákia (a mai Alsó-Magyarország, Erdély, Moldva, Oláhország, Bessarabia) hihetőleg appelativ neve mindezen tartományoknak, azon oknál fogva, mivel szőlőben bővelkedtek; származik ez, a sanskrit szótól Dhák vagy Dák = szőlő s adjectiv formája dákhia vagy dákia – szőlős, szőlőben bővelkedő. Ez meg van erősítve más történeti adatokkal is. A régi geographok- és történetíróknál előfordul ezen szó : Agathyrsus, amidőn t.i. azon tartományokról értekeznek, melyeket feljebb említettem. Thyrsus alatt értetik Bacchus pálczája ékesítve szőlővel = ez a bornak jelvénye. A Dniper folyó Oroszország délnyugati részében a régiek előtt Borysthenes név alatt volt ismeretes, ez magyar szó, s jelentése angolban: „wine godded” (bor=wíne, Isten – God); a magyar adjectiv képzővel és, mely az angol nyelvben, megfelel a múlt idejű participiumnak, mely tudniillik ed-del végződik.

*) Serva, serba = minden. "ioa, r.ii tier bay a \dativus) – uiiti üennek. ]). T

Jegyzés : Az etymologia és a hanghasonlatosságból eredő következtetések nem a legmegbízhatóbb alap tudományos históriai érvek felállítására. Kifejezte ezt tudós hazánkfia is ismételt ízben. Ezen méltányos ellenvetés azonban még sem szolgálhat okul arra, hogy feltűnő példákat azon téren is följegyezni ne merjünk, mint ahogy látjuk, hogy Csoma is tevé.

Hogy „pogány” hitű őseink valóban minő vallást köveitek? – daczára a megejtett sok tudományos és nagybecsű kutatásnak – ezen érdekes kérdés még mindig tágas tért enged a további tanulmányozásra; kivált, ha azon kiinduló pontra lépünk, melyen Csoma haladott, de amelynek végeredményéhez eljutni ő maga megakadályoztatott kora halála által.

A tibeti és különösen a sanskrit nyelvek tanulmányozására nézve azonban azt izente Csoma honfitársainak, hogy „abban dús aknát találalandnak nemzeti eredetük, szokásaik, viseletük és nyelvük tekintetében, és hogy ezen tanulmány sokkal több előnyt ígér a magyarnak, mint bármely más európai nemzetbelinek”. Lásd: a IX-ik szakaszban : Elöszó a tibeti szótárhoz.

Hogy ősi történetünk gyér adatai között is előforduló számos név és különösen hazánk fővárosának elnevezése is: csalhatatlanul a távol kelettel összeköttetésre utal: ki tagadhatná? Budha, Buda ugyanazon név, melyet az emberiség száz és száz milliói még mindig imádnak: s miért ne lenne szabad föltennünk, hogy az öseink előtt sem volt ismeretlen? Mi lehetetlen van azon föltevésben, hogy csakugyan egy Buddha-szobor vagy talán egy Láma-zárda is állhatott a nagy folyam partjain fekvő kies bérezek tetején. Alatta a túlsó parton, épült egy helység, mint ahogy az ma is minden Láma-telep szomszédjában szokott történni. Az alant fekvő területen tehát emelkedett Pest – Past. Pest (= alant) pedig persa szó, és csakugyan kifejezi azon topographiai viszonyt, mely Buda és Pest között létezik. Buda-Alja, Templom-Alja, Zárda-Alja !

Kifogás nélküli-e ezen föltevés, azt bizton állítani ki merné? De a valószínűség rég feltűnt előttünk s azért merészeltük azt ide jegyezni. D. T.

35. Azon számos elnevezés között, mely a különböző nyelvekben a vándor népekre alkalmaztatott, előfordul a scytha (alkalmasint e slavon szótól skitati = vándorolni) héber, eber, avar, bunger (héber vagy arabs eredetű), vandal, turk stb., továbbá a sanskrit szó geta, mely azt jelenti: járni, menni, vándorolni, az angol szó „to go” és a német „gehen” alkalmasint ezen forrásból erednek. A getákról azt olvassuk a régi íróknál, hogy azok Közép-Ázsiában honoltak, a mai (1825) chinai Tatárországban Oxus folyam és a Kaspi-tenger mellett; a massageták pedig a Fekete-tenger éjszaknyugati partjain, Thraciában, a mai Romániában, a Duna két partján. Ovidius száműzetése helyéről, a mai Bulgáriából azt írja: „Jam didici getice sarmaticeque loqui” = megtanultam a geták és a szarmaták nyelvén beszélni. A mai indiaiak nem használják a geta szót participialis formájában, át lévén változtatva a lágyabb „jata” (dzsata) szóra; de a praeteritum szabályszerűleg van leszármaztatva az eredeti gyökből ekképen = giya. Indiában vannak „Jat” (Dzsát) nevezetű vándor népcsoportok. – A legfelsőbb lénynek vagyis képviselőjének = Buddhának neve sanskrit nyelven Bhagván és Tathagata; az elsőnek jelentése „győzedelmes”, a másodiknak „egyenes úton járó” azaz igazságos. Ez a két elnevezés nagyon megerősíti a buddhismus és azon sanskrit szavak felőli véleményt, amelyek t.i. az európai nyelvekben előfordulnak, ítélve azon körülményből, hogy a buddhisták gyakran használják a „Bhagvan” szót, én úgy vélekedem, hogy a túlbuzgó keresztények, megvetőleg, a „Pagan” pogány szót illesztették reájok. A mi pedig a „Tathagata” elnevezést illeti, az megerősíti a fölebb említett „Geta” szónak valódi értelmét, tudnillik „járó” az egyenes úton.

36. A parthusok négy századon át Róma hatalmának vetélytársai voltak, Justinianus, a római történetíró, őket scythák számüzöttjeínek, „Exules Scytharum” nevezi és minthogy a monumentumokon és pénzdarabokon sok bizonyíték van arról, hogy a parthusok barátjai, tisztelői és pártfogói voltak a görögöknek: bátran föltehetjük, hogy ők ugyanazon hires nép, amely a „Geta” név alatt Európában és Ázsiában szerepelt. A történetírók több uralkodóról tesznek említést Kis-Ázsiában, kik a Parthus dynastiából származtak, például Mithridates Macedóniában, a konstantinápolyi görög császárság alatt. Lásd: Gibbon történetét. Macedóniának a rómaiak általi meghódítása után valószínű, hogy a parthus vezérek a Duna felé vonultak vissza rokonaikhoz s régi gyülöletök folytán meg nem szűntek a római birodalmat portyázó hadaikkal zaklatni. Virgilius egyik Eclogájában azt mondja: „Aut Ararim Parthus bibet aut Germania Tigrim”. Már most ha feltesszük azt, hogy Nagy Sándor maga a parthus nemzetből származott, könnyen megérthetjük sikeres hadjáratait Ázsiában, és azt is, hogy a görög birodalom oly soká fenntartotta magát Bactriában.

37. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy a régi görög és római íróknál oly kevés adatot találunk Pannónia, Dácia ós egyéb dunai tartományok felől. Carthagó Róma szemei előtt állott, a mégis mily keveset tudnak belállapotáról. Nagyon valószínű, hogy a geták előrenyomatva az ázsiai forrongások által, egyrészt Assyria-és Egyiptomba, másrészt Persian és Kis-Ázsíán át Thracia- Macedonia- és Thessaliába hatoltak. Ezen népcsoportok azon körülménynél fogva, hogy a messze Tigris és Euphrates folyókon is átkeltek, „heber” azaz vándor nevet kaptak. Innen Mózes korában több előkelő egyének kényszerültek Phoenicíát és Egyiptomot elhagyni, menedéket találván az Archipelagus szigetein: mint Rhodus- és Crétában, azért nevezték őket „pelasgoi”. Thessaliának mai nyelve s részben a Macedóniáé is sok latin szóval van vegyítve; ugyan úgy, mint az oláhoké Alsó-Magyarországban, Erdélyben, Wallachiában és Moldovában. Az oláh nyelv sok sanskrit szót foglal magában és minden tekintetben, szavakban úgy, mint alkotásban, különbözik a magyartól. Az oláh nyelvben az articulus definitusnak igen különös alakja van, például: Domnu = dominus a latinban: add ehhez az articulus definitust: ul – domnuul, jelentése lesz: hic dominus – the lord – az úr stb.

38. A magyar nyelvben a definitus articulus a, vagy magánhangzó előtt az (héberben: ha, arabsban el, angolban the), kivétel nélkül minden casus és szám előtt áll. A görög, német, franczia, olasz, spanyol és más nyelvek szinte bírnak határozott articulussal a főnevek előtt, de formája változik a genus, casus és számok szerint. A latin, slavon és török nyelvekben nincsen különös szó emphatikus vagy határozott kitételek kiemelésére, mint a milyen például a „the” az angolban. A tibeti, sanskrit, indiai, syriai, oláh és svéd nyelvben szintén vannak bizonyos partikulák, melyek által a genus vagy az emphasis kifejezése meg van határozva, de mindezen nyelvekben az a különös, hogy az ily ragok a substantivumokhoz illesztetnek. Ily ragok a tibeti nyelvben, ezek :

pa, po, va, vo, hímnemű,

ma, mo, nőnemű,

például: Piling pa - európai férfi, Piling ma: = európai asszony, rgyal-po királyfi, király, rgyal-mo = királyleány, királyné. La vo = az Isten, La-mo = istenasszony. Zla-ba a hold, Nyima a nap, Nyagang teli hold. – Sanskritban : Deo isten, Deva az Isten. Devi az istenasszony. Raj király, Raja a király, (Gang folyam, Ganga a folyam. Mint a sanskritban úgy a syriai nyelvben is az affixum ugyanaz; az oláh nyelvre nézve példat már idéztem. Az indiai, persa és sanskrit nyelvekben a „sired” vagy a sit’ed” szó feheret vagy fehér színűt jelent. Ebből kiindulva én úgy vélekedem, hogy a svédek nemzeti nevüket azon scytha népektől kapták, a kik sanskrit nyelven beszéltek, t.i. a getáktó), azon időben, a midőn Kis-Ázsiában és Európa délkeleti részeiben elegyedtek, s több századot egymás szomszédságában töltöttek el, amint történt a gaul, germán, saxon népcsoportokkal. Azon időkorban s azon világrészben egymás mellett élve, ezen népek sok sanskrit szót átvettek s elsajátítottak: úgyszinte a határozott articulusnak fent említett utóragi különösségét is az oláhok és syriai népek mintájára, a kik nyelvüknek ezen sajátságát azon scytháktól vették át, akikkel sokáig közlekedtek, s később egy nemzetet alkottak egy közös kormány alatt.

39. A régi görög és slavon nyelvek, itélve alkotásuk-, különösen számos particulák használatából és azon sajátságból, hogy ott duális szám fordul elö a nevek úgy mint az igék hajlításában: eléggé bizonyítják, hogy a sanskrit nyelv mintájára vannak alkotva. Azon scythák (geták), kiknek anyanyelvük a sanskrit volt, számra kevesen valának, úgy amint a jelenkorban például kevés az európaiak száma Ázsiában, de tudományuk-, fegyelmük- és vagyonosságuknál fogva és különösen mivel a scythák jártasok voltak a hadviselésben: elefántok, reda (sanskrit: ratha) és a lovasság használatában bámulatos tetteket vittek végbe csekély számú harczosokkal; a mint azt az európaiak elöcsapatjai is tették Amerika- és Ázsiában ágyúszereikkel.

Visszatérek most a buddhismusra.

40. Valamint az európai keresztények alkották Bhágvánból a „pagan” = pogány szót: azon módon cselekedtek az ázsiaiak is, mintegy megvetőleg használván azt a buddhisták irányában különösen a mohamedánok, a kik a hindut és a buddhistát ma is „budd-paraszt” nevezettel illetik. Ezen szó e persa szóból származik: peristhán, parasztidan imádni, -– budparaszt - - Buddhát imádó – magában véve ez nem gyalázó nevezet, de a mohamedánok annak akarják tekinteni, értvén alatta „bálványimádót”.

41. A régi időkben Európa ós Ázsia több tartományaiban Buddha-szobrokkal lehetett találkozni (ilyenek Oden vagy Woden a góthok- és germánoknál), de ezek későbben, vallási túlbuzgóság folytán, a keresztények és mahomedánok által mind leromboltattak. Máiglan is meg van még a régi Baktriában, Bamianban, a Cabul és Balk között vezető úton egy kolossális szobor, sziklába vésve ; közeieben van két kisebbmervü kŐfaragvány. Nagyon valószínű, hogy ez Sakyát vagyis Buddhát ábrázolta tanítványaitól környezve, a kik festett ábrákban vannak bemutatva jobb és bal felöl. Az ábrák hasonlítanak a tibetieknél divatozókhoz s úgy néznek ki, mint a keresztény, különösen a keleti egyházban divatozó képek, ahol a szentek fejeit glóriával szokás körülvenni. Egy szótárban, melynek czíme „Amara Kosha” – a („halhatatlan kincs” és szerzője „Amara Singha” – a „halhatatlan oroszlán”, mely a tibetire lefordíttatott Katmanduban, Nepálban, olvasható a buddha szó jelentése :

Buddha rgad dang khas pa yin.

Buddha, senex et sapiens est,

Buddha öreg és bölcs ember.

S így volt ez valósággal, mivel Buddha 80 évet élt és korának vezérszelleme volt; későbben, midőn erkölcsi tanait és elveit tanítványai egy ideális rendszerbe foglalták, követői imádni kezdették, úgy mint a keresztények imádják Jézust. Hogy pedig Buddhának vallása sok nemzet között elterjedt, kitűnik azon körülményből, hogy Buddh = vén, öreg elnevezés több nyelvben meghonosult, a vallás elöljáróit akarván vele megjelezni. így lett: Buddh a sanskritban; Pir a perzsáknál; Seikh az araboknál; Prezbiter a görögöknél. Fölhozom e példákat, hogy a tudós világ kíváncsiságát fölébresszem a végből, hogy tanulmányozzák a régi buddhismus érdemeit és tiszteljék azon vallást, a melynek sarkköve ugyanazon erkölcsi tanokból áll, mint a mi hitünké, t.i. a felebaráti szeretetből. Bátorkodom itt egy négy sorból álló versszakot közölni, mindegyik sor hét szótagból áll, s erkölcsi törvényt foglal magában, a Stangyúrból van idézve (magyaros kiejtéssel):

hTamcsad cshosz ni mnyan par bja

hTosz nasz rabtu szung bya-szet

„Kang-zsik dak nyid mi dödpa

De-dak zsanla mi baho”.

Magyarul:

Halljátok mindnyájan ezen törvényt,

S ha hallottátok, el ne felejtsétek:

„A mii én magamnak nem kívánok,

Soha azt másnak nem teendem”.

A mongolok, nagy és hatalmas nemzet Közép-Ázsiában, a melynek ősei Gengiz khánnak bajtársai valának s annyi rombolást vittek végbe négy-öt század előtt, áttértek Buddha hitére, s most békés és vallásos néppé váltak, s hü követői Sakyának.

42. Jóllehet a tudatlanság és a barbarismus lerombolták a műveltségnek és polgárosodásnak régi kedvencz helyeit; de minekelőtte e katasztrófa végbe ment volna, a tudósok számos művei megmenekültek a megsemmisülés özönétől az által, hogy Tibetbe szállíttattak; oly művek azok, melyek minden országban hathatósan előmozdítani képesek az általános jólétet, nemesíteni a szívet, felvilágosítani az értelmet s ösztönt nyújtani a szorgalomra.

A rombolás, a persák országának a mohamedánok által lett meghódításával történt Krisztus után 636-ik évben.

43. De Guignes állítása szerint (lásd Alphabetum Tibetanum.) Fo axaca (Sakya) Kr. előtt 1027 évvel született. Egy tibeti történész*) azt mondja, hogy a Nagy Zhu-thu-hou czímű chinai depterben (krónikában) az van megírva, hogy Thang császár és a vele egyidejű Srong-tsan tibeti király uralkodása, Sakya halálától számítva 1566-ik évre esik, és hogy Taikum, a nevezett chinai császár fia és örököse egyidöben uralkodott a most említett tibeti király fia és örökösével, kit Srong-tsan Gambonak neveznek. Az összes tibeti történetírók tanúbizonysága szerint ezen Srong-tsan Gambo király volt az, a ki két nejének, kiknek egyike Nepálból, a másika Chinából való volt, közbenjárására és Sembota nevű miniszterének működése folytán, aki maga ís a tudományok pártolója volt, minthogy Indiában nevelkedett, a Buddha-hitet Tibetbe plántálta. Gibbon említést tesz egy persa királyról (Yezdegird), aki, miután fővárosát meghódították Kr. u. 636-ik évben, visszavonult a chinai császárhoz: KataiTaikun nevü, Thang dynasztiából való uralkodóhoz. P. du Halde azt jegyzi meg Chinai Történetében, hogy Thang egy új dynasztiát alapított a 6-ik század vége felé, a kinek fia ós örököse Taikun vala és a ki a keresztényeket pártolta. Mármost ezen adatok után ítélve, bizonyossággal állíthatjuk, hogy Srong-tsan Gambo (a ki Tibetnek 24-ik királya volt) számításunk első századában élt. De ha Giorgi Alphabetun Tibetanumát követjük, ezen király uralkodása a VII-ik századba esik Kr. u.

Ebből láthatjuk, hogy az Alphabetum Tibetanum sok helytelenséget tartalmaz. De Guignes és az emlitett chinai krónika Zhu-thu-hou megegyeznek abban, hogy Nami Srong-tsan és Thang császár egy időben uralkodtak, ez Chinában, amaz Tibetben, Kr. u. körülbelül 539. évvel; de az bizonytalan, hogy Nami Srong-tsan mennyi ideig élt még azután. Annyi bizonyos, hogy Srong-tsan tizenhárom éves volt, midőn a tibeti trónra lépett s elérte életének 83-ik évét. Srong-tsan Gambo után a hatodik király uralkodott a IX-ik században, s neve volt: Khri Srong déhu-tsan, a ki kegyelte a tudományt és a tudósokat s sokat tett a Buddhista hitnek Tibetben való meggyökeresedésére.

* rGyel-raps-gsal vahi Mélong – a királyi genealógiának írója.

44. A tibeti könyvek nagy része szerzőik ezen óhajával végződik : Sahi-steng ma nyizal dargyur chig; értelme: „Buddha szent könyvei hadd világítsanak e föld kerekségén mint a nap és a hold.”

Ezen művek sok időn keresztül el voltak zárva az európai tudósok rokonszenvétől, és csak nem rég kaptunk némi értesítést Tibetnek irodalmi kincsei felől. Az őskori irodalomnak ezen érdekes tárházába könnyű és kellemes úton való bejutásért a nemeslelkű és bőkezű Myvang nevű lassai kormányzónak tartozunk halával, aki a múlt században 1729 és 1746-ki évek között élt. Rendelete folytán minden irodalmi mű, ami külföldről Tibetbe hozatott és az idő viszontagságaitól meg lett kímélve, összegyűjtetett és lajstromokba rendezve nyirfa táblákba vésetett és kinyomatott.

45. A Kah-Gyur 98 kötete külön tartalomjegyzékkel Krisztus után az 173-ik évben készült el 15 hónap alatt.

Minden levél két lábnyi bosszú és 8 hüvelyk széles; 7 sor van egy-egy oldalon nagy betűkkel nyomva. Egy-egy kötetet körülbelül 300 levélre lehet tenni.

A Stan-Gyur áll 224 kötetből, összesen 76409 levélből, mindkét oldalon 7 sor nyomtatás, valamivel kisebb betűkkel és szorosabb sorozattal, mint a Kah-Gyuré. Egy év alatt került ki a nyomda alól 1742-ben. Minden tartalomjegyzék (tibetül Karchik) elején olvasható részletes fölszámítása a költségnek pénzben és anyagban, az egyének névsora, a kik a munka végrehajtásában részt vettek: számuk 3000-nél többre megy; a világi és egyházi méltóságok és vagyonos személyek nevei, a kik adakozásaikkal a költség fedezéséhez járultak.

46. A még mindig használatban levő vésett fatáblák le vannak téve Narthang zárdában, Teshi Lunpó mellett, és az ottani Nagy Láma birtokában lévén, az ő rendelkezése alatt állanak.

47. Kham-yul vagy Pot-chenpó tartomány Derghe nevü székvárosában, Lassától 40 napi járásra kelet felé, találtatik egy újabb és korrektebb kiadása a Kah-Gyurnak, mely hír szerint nagy becsben áll.

Ezen két nagy gyűjteményen kívül van más számos nyomtatott könyv bennszülött tibeti tudósoktól.

48. A Stan-Gyurnak körülbelül 18 levelén találtatnak kész útlevelek oly buzgó egyének számára, a kik Shambalában fekvő Kalapsa városát óhajtanák meglátogatni. Azon körülmény, hogy említés van itt téve egy húsz napig tartó útról a nagy sivatagon át és fehér homokos területről Sita azaz Yaxartes folyam partjain: nagyon valószínűvé teszi, hogy a Buddhisták Jeruzsáleme – így nevezem – az Ősrégi időkben a Yaxartesen túl volt, még pedig valószínűleg a jugarok országában.

49. A 43-ik pontban említett chinai krónikának írója Kun-ga Nyingpó, a ki Teshi Lunpótól két napi járásra nyugat felé eső zárdában irt. (mely zárda t.i. Sa-skya nevezetes mindennemű kéziratok miatt) 800 év előtt ezt mondta:

„keletről Chinából *) kaptunk orvosi tudományt, csillagászatot ós csillagjóslásts”,

„délról, Indiából *) igaz hitet”,

„nyugatról, Nepál és Sokyulból **) árú- és élelmi czikkeket”,

„észalról a horok és a jugarok országából: törvenykönyveket és kézi művészetet”.

Középázsia azon nemzetei, a kik a türk nyelvet beszélik, tibetül: Hor néven neveztetnek, s ezen iró szerint Gengiz-Khan csakugyan ezen nemzetségből származott.

*) Gyanak = a fekete lapály.

*) Gyakan =r a fehér lapály.

**) Sokyul, Sokpo név alatt a tibetiek a Mogul, Kalka, Simgari és-Kalmük népeket értik.

50. A most nevezett szerzőtől van még egy más történelmi munka is, melynek czíme „Depter rNingpo” azaz régi krónikák. Nem valék képes ezt megszerezni, de úgy vagyok értesítve, hogy igen érdekes munka, különösen Gengiz-Khan történetére való vonatkozása miatt. Egy más munkában foglalt jeles mondataival ismerős vagyok, melyek igen ésszerűek és elegánsak.

51. A tibeti könyvekben a jugarok neve yugurnak van írva, s hazájok olykor Yugera-nak mondatik. Ekkorig más érdekest a jugarokról nem tudhattam meg mint azt, hogy a Stan-Gyur gyűjtemény lajstromában említés van téve egy rövid értekezésről, mely a jugarok nyelvéből van lefordítva és röviden elbeszéli egy Sakya szobornak azon országon keresztül való vándorlásait. Ez most Lassában őriztetik, ahova Srongtsan Gambó királynak Kong-cho nevű felesége hozta Chinából.

52. Én azt hiszem, hogy a legrégibb Buddha, kiről említés van téve, nem más mint Zoroaster, a ki régi íróink szerint Ninus-sal, a nagy assyriai királyival egy korban élt. Ezen vélemény támogatására bátorkodom a következő időszámítást (aerákat) közleni, megállapításául azon korszaknak, a melyben Sakya élt. Az első négy adat a legtudósabb nepáli és tibeti tekintélyek szerint van felállítva, kik Srongtsan Gambó király uralkodását a kereszténység VII-ik századába teszik. A 10-ik szám alatti számítás az, mely most Lassában bír tekintéllyel.

53. A folyó 1825-ik év például a 19-ik vagyis a Shingmocha esztendeje a 14-ik cyclusnak {egy cyclus hatvan évet tesz), mely múlt február hónapban kezdődött. De az évek számításának módja nagyon új szokás, alig 800 éves, s hihetőleg chinai eredetű. Ami a régibb időkre vonatkozó számítást illeti: a chronológia itt nagyon bizonytalan. Tibetországnak Bután tartományában élt egy hires Láma, Padmakarpo, a 10-ik cyclus 26-ik évében, tehát számításunk szerint 1592-ben. Ez a tudós összeállított egy rövid értekezést, mely magában foglalja a különféle régi tibeti, nepáli, kasmíri tudósok véleményét Sakya születése felöl, összesen tizenkettőt fedezett fel s ehhez saját évszámítását is hozzátette.

54. Ezen tizenhárom vélemény szerint az évszámok Sakya halála óta a szerző, Padmakarpo koráig, tehát 1592-ig és aztán azon időtől fogva 1825-ig ekképpen állanak.

 

Vélemény 1592-öt
 megelőző évszám 
1825-ben
1 4012 4245
2 3738 3971
3 3725 3958
4 3729 3962
5 2900 3133
6 2342 2575
7 2243 2476
8 2136 2369
9 2470 2703
10 2127 2650
11 2166 2399
12 2474 2707
13 2650 2883


55. Az itt előadottakban igyekeztem, a mennyire tehetségem engedé, a kormány kívánatát teljesíteni, kivonatos jelentést tevén a birtokomban levő tibeti könyvek és irományok tartalmáról. A sanskrit ós tibeti irodalmak széles tért tárnak fel előttem az emberiség történetének tanulmányozására. Lelkesedésem még mindig ugyanaz, a mi volt akkor, a midőn először terveztem és elhatározám, hogy keletre jöjjek; ha fáradozásaimnak, adataimnak és véleményeimnek ezen első és, érzem, hogy hiányokkal telt kísérlete a kormány jóváhagyását megnyerendi: boldognak fogom magamat érezni, ha képes leszek a jövőben irodalmi tanulmányaimnak méltóbb eredményeivel szolgálhatni.

Aláírva: Körösi Csoma Sándor.

Kelt Sabathú, 1825. máj. 5-én.


vissza az oldal tetejére