vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

Csoma levele C.P.Kennedyhez

Szabáthu, 1825. január 28.
[Duka 22, angol: Duka23]


Sir!

Van szerencsém elismerni közleményének vételét, mely kormányának 1824-ik évi deczember 24-év Kalkuttában kelt levelét tartalmazza Ön levelére, melyben Szabáthuban történt megérkezésemet felsőbb helyre tudtul adá, s miután kormányi parancs következtében az kívántatik tőlem, hogy kimerítő és érthető leírását adjam elő élettörténetemnek és foglalkozásaimnak a múltban, s czélomnak és terveimnek mivoltát a jövőre nézve, és hogy mely határig óhajtom utazásaimat és tanulmányaimat folytatni: van szerencsém India főkormányzójának értesítése végett következőleg nyilatkozni:

2. Én a székely nemzetség szülöttje vagyok. Ez a magyar nemzetnek azon részéhez tartozik, mely a kereszténység negyedik századában a régi Dácziában telepedett le, s jelenleg Erdély nagyfejedelemséget lakja, mely Ausztria császárja uralkodása alatt áll.

3. Miután bölcsészeti es hittani tanulmányaimat elvégeztem a Bethlen-Collégiumban Nagy-Enyeden, három évig, tudniillik 1815. évi augusztus elsejétől 1818. évi szeptember 5-kéig Németországban tartózkodtam, s ö császári királyi Felségének engedelmével Hannoverában, a göttingai egyetemen hallgattam több rendbeli előadást 1816. évi ápril 16-tól 1818. évi július végéig. Folyamodásom következtében a hannoverai kormány egy egész éven át a „libera menza regiát” engedte élveznem.

4. Mivel Erdélyben tót népség nem lakik, szülőföldemnek mívelt egyénei pedig általában véve nem jártasak ezen nyelvben, ámbár hasznos lenne az már csak azon oknál fogva is. hogy a szlavon írókból értesítést meríthessünk a régi magyarok törtenetére, látván, hogy mennyire körül vagyunk véve szlavon néptörzsektől; miután megismerkedtem többi régi és újkori nyelvekkel : óhajtottam megtanulni a szlavónt is. Ennek okáért Németországból visszatérvén. Temesvárra utaztam, Alsó-Magyarországba, ahol 1819. év február 20-ka és november eleje között ezen nyelvvel foglalkoztam s Horvátországba. Zágrábba is elutaztam az eltérő tájbeszédek megismerése végett.

5. A liberális tudományok között legkedveltebbjeim voltak a nyelvészet, a földleírás és a történelem. Igaz, hogy hittani tanulmányaim hazámban tisztességes életpályára készítettek elő, de hajlamom a fennemlített tudományok fele ösztönzött és arra késztetett, hogy tágasabb tért keressek behatóbb mívelésök végett. Mivel pedig szüleim már elhaltak, s egyetlen fitestvérem nem szorult segedelmemre, elhatároztam, hogy elhagyom hazámat s keletre jövök, s ahogy lehet biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tanulmányoknak szentelendem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra, nemzetem történetében. Ily czélra útlevelet nyerni a császári kormánytól reményem nem volt, nem is folyamodtam tehát érette. Nagyenyeden egy nyomtatott magyar passussal láttam el magamat, hogy avval bizonyos üzleti ürügy alatt Bukarestbe, Oláhországba mehessek, s biztosítván a nagy-szebeni katonai parancsnok aláírását is, 1819. évi november hó utolsó napjaiban a hegyeken át Oláhország határára léptem. Bukarestbe való menetelemnek az volt a czélja, hogy Konstantinápolyba utazzam, minthogy a török nyelvet némileg már ismertem. Bukarestben nem volt alkalom, hogy tanulmányokat folytassak és mivel nem sikerült módot találnom Konstantinápolyba való tovább utazásra, ennélfogva:

2. rész >>