vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

Körösi Csoma Sándor levele a Nagyenyedi Kollégium Patrónusaihoz

Teherán, 1820. december 21. [Baktay 1962, 51-53]


Nagy érdemű hazafiak!


Minekutána hazánk Fő oskolájában, Nagyenyeden tanulásomat egészen bevégeztem volna, tapasztalás és szélesebb esmeret szerzése végett, más nemes ifjak példája szerént, ezelőtt egy néhány esztendőkkel én is Németországba kimentem vala, – holott is a göttingia universitásban két esztendőnél tovább mulatván, tehetségem szerént igyekeztem magam tökéletesíteni; minthogy pedig mindenkor igen kedves foglalatosságom volt az idegen nyelvek esmerete, a nemzetek történeteinek idő, hely és környülállások szerént való vizsgálása, s ott is egy bizonyos célt vévén magam eleibe, különösen ezekben gyakoroltam magam. A gyönyörűség, melyet ezen foglalatosságomban érzettem, a régiségnek sok titkait felfedezvén, leírhatatlan. Annyival inkább kedves volt előttem az esmeret, melyre eszerént jutottam, mivel tökéletes meggyőződést szereztem magamnak a felől, hogyha az Isten életben megtart, azt a mit nemzeti nyelvünk és literatúránk pártfogói és barátjai régen óhajtanak, hazánk némely tudósai pedig több ízben megmutatni próbáltanak, rövid idő alatt kivihetem, megbizonyíthatom, azaz: látván, mennyire különbözzék nemzetünk mind nyelvére, mind characterére, mind öltözetére nézve minden más európai nemzetektől; micsoda nagy bizonytalanság uralkodjék az egész tudós világban, nemzetünk eredeti lakhelye, elszármazása, régibb történetei, nyelvünk más nemzetek nyelvével való atyafisága felett; továbbá micsoda helytelen vélekedései legyenek a külső íróknak, a kik sem nemzeti nyelvünk természetivel, sem a nemzet characterével és szokásaival eléggé esmeretesek nem lévén, csupán a nevek hasonlatosságából ítélvén akarták megmutatni nemzetünk elszármazását és régibb történeteit; utoljára látván, mennyire eltévelyedtenek légyen némely tudós hazánkfiai (jóllehet a nyelv atyafiságát helyesen állítják) a külső írók tekintete után indulván nemzetünk eredete megítélésében, és hogy mind tulajdon vágyódásomnak eleget tegyek, mind pedig nemzetemhez való háladatosságomat és szeretetemet megmutassam, számban nem vévén a fáradtságomat és megtörténhető veszedelmeket, azon fáklyánál fogva, melyet Németországban gyújtottam volt meg, elindultam nemzetem eredete felkeresésére. - Az ég megáldotta lépéseimet. Több rendbéli sor hegyeket, nagy vizeket, tengereket és míveletlen nemzeteket, egészségemnek legkisebb változása nélkül, seholt semmi veszedelmet nem szenvedvén, már meghaladtam, – és a történetek ezen nagy hazájában annyira bejöttem, hogy már több mint két holdnapja Persiának residentialis városában, Teheránban mulatok, s nagy reménységem vagyon, hogy ha valami nagy szerencsétlenség nem ér, bár ha szintén más úton indultam légyen is meg, a melyet a köz vélekedés javalhatott volna, rövid idő alatt megbizonyítom, hogy nem helytelen fundamentumon épült az én meggyőződésem.

Egy ilyen út, egy ilyen cél kivitele sok költséget kíván! én enélkül szűkölködöm, tulajdon költségemből, bármely takarékosan éltem is vele, már régen kifogytam, a hamar célra jutáshoz való indulat messze ragadott – már a keresztyén frank nevezet gyűlölséges -, nincsenek európaiak, nincs kitől segedelmet várni, – elindulásom előtt nem bátorkodtam megkeresni segedelemért az Érdemes Patrónus Urakat, tartván attól, hogy helyben nem hagyván ily formán egyedül való utazásomat, segedelmet nem nyerhetek, ime,megmutattam, hogy az utazás lehetséges, csak költség legyen, a karavánok mindenfelé gyakran mennek, és a mint már az ezekkel való utazást esmérem, akármerre bátran el merek indulni. Ha költségem illendőleg lett volna, és a’lett volna a célom, eddig egész Ázsián végig mehettem volna. Melyre nézve instálom alázatosan az Érdemes Patrónus urakat, méltóztassanak ezen célom kivitelére illendő segedelemmel lenni, én bizodalmason ígérem, hogy ezen elkezdett pályában, éppen azon buzgósággal, mellyel hazámból kiindultam, tovább futni meg nem szűnök, és ha valami szerencsétlenség nem talál, a pénznek vétele után, esztendőre odahaza leszek, és mindazoknak, valamint nemzetünket becsülik, a legszélesebb kiterjedésben örvendetes relatiot fogok tenni.
Magamat nemes pártfogásokban, szeretetekben bizodalmasan ajánlván, maradtam változhatatlan tisztelettel az érdemes patrónus Uraknak alázatos szolgájuk Körösi Sándor.


vissza az oldal tetejére