vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

Körösi Csoma Sándor levele Csorja Ferenchez

Temesvár, 1819. szeptember 29. [Erdélyi Múzeum XLVII (1943), 544-546]


Kedves Barátom!


Én ugyan meglakám Temesvárt, akaratom ellen. Három-négy hónap amint legelsöbben is gondoltam volt, bőven elég lett volna, ime! a Kanyaró embertelensége azt mivelé, hogy már a’ hetet is meghaladtam. Nehezen esik hogy egy ollyan hellyen, ahol ha a’ pénzem, amint legelsöbben vártam, kezemben lett volna, egy hónapnál többet tellyességgel nem mulattam volna, ennyi hónapokat elvesztegetek, - el mert, a sok nyughatatlanság és bosszankodás miatt semmihez kedvem nem lévén, s azomban a hely sem lévén eléggé alkalmatos az én tzélomra az itt eltöltött időt illendőleg nem használhattam -. Ha az első hónapnak végével a pénzem megérkezett volna, mindjárt Karlovitz-ra mentem volna, ott, amint annakutánna az ott való környülállásokat megtudtam, mind az hogy oltsobban éltem volna, mind pedig könyveket az olvasásra válogatva kaptam volna, és tisztább beszédet hallottam volna. Itt pedig sokakban fogyatkozás volt!!

Tsakugyan, mindezen akadállyak mellett is hála Istennek, a Sláv nyelvben annyi előmenetelt tettem, hogy az úgynevezett Régi Sláv nyelven irtt könyveket, amillyenek a Templomi könyvek mind azoknál a Sláv népeknél valakik a napkeleti Ekklésiához tartoznak, (amely könyvek véghetetlen nagy számmal vágynak) és amellyen ismét mind Muszkaországban, mind pedig a mi Déli Sláv Tartományainkban, mind a mái napig a nevezetesebb írók, akár mely materiáju dologban, különösen a Historicumokban, írnak - minden Lexicon segittsége nélkül bátran olvashatom és érthetem. Ugy szintén azon könyveket is a mellyek a köznép dialectussán már mint egy 30-40 esztendőtől fogva a Déli Slávoknál u. m. Slavoniában, Croatiában, Dalmatiában, Bosniában, Serviában és az ezekkel szomszédos tartományokban, nagy számmal irattatnak és vagy tsupa Deák, vagy pedig a mult Század elején Muszka országban kezdett elegyes Deák és más forma betűkkel nyomtattatnak - Raits és Dobrowszky igen nevezetes két írók, azt irják hogy a külömböző Tartománybéli Slávok egymást megértik a beszédben; minthogy mindeniknek fundamentuma a régi Sláv nyelv, egy ollyan, aki azt Grammatice tanulta, mindenik Dialectust minthogy a külömbség tsak némely vocalisok feltserélése, vagy valamely consonansnak kihagyása, vagy valamely szomszédtól vett új szónak használásában áll, kevés munkával megértheti, különösen a könyveket. Legnagyobb akadály a sokféle figuráju orthographia, az szinte mindenik Tartományban külömböző lévén, 7–8 féle irásneme is tanáltatik. De mindezekről majd szóval többet.

A közelebb mult Szombati Postán megkaptam még is valahára a Faragó Barátom munkás közbenjárása által a Kanyarónál még hátra volt pénzemet. Szinte két esztendeig hurczola a gazember! Nagyon nehezen esik, hogy egy rossz ember miatt másfél esztendőt az életemben nem használhattam ugy, a mint kívántam volna – már megesett – nem lehet megváltoztatni. Én, a mivel itt adós voltam, kifizettem, egy kevés pénzem még megmaradván, ha már annyit vesztettem, hogy azt annál jobban használhassam, hónap indulok Karlovitzra és onnan Slavoniában és Croatiában is egyet fordulok, a magammal elhozott papirosokat visszajövetelemig itthagyom, Karátsonra bizonyosan Enyedre kerülök, ha a mint a biztatás volt, költségeket kapok a mihez kezdettem, ha Isten éltet kiviszem; ha pedig nem segittenek, ugy más élet nemihez kezdek. – Kolozsvárt létemben tsaknem mint bizonyosan megígértetett a segedelem és Őfelségétől a passus kieszközlése, most már nem tudom miben áll a dolog; én Martius elején irtam volt a Méltóságos Consiliarius Urnák, engemet nem méltóztatott tudósítani annakutánna - én egész itt létem alatt, így meglévén tsalat-tatva azon embertelen Kanyaró miatt, kivévén Faragot, senkinek egy betűt se irtam, és most se irok - Hogy magamat és Faragot is a költségtől megkíméljem, idezárom ezt a Quartat a Diligentia végével arra felé mennek, kérem Édes Barátom küldje el néki. Elhiszem hogy sokan nagyon curiosusok az iránt, hogy hol vagyok, és mit tsinálok. Annyit akárkinek meglehet mondani, hogy mind eddig Temesvárt mulattam, minthogy nem menekedhettem - tulajdon pénzemen éltem, egy krajtzárt is nem kerestem; most már minekutánna kimenekedtem, minthogy itt most éppen sokadalom van, alkalmatosságot könnyen kapván megyek, hogy minek előtte innen viszszatérnék Újvidéket, Péterváradot, Karlo-witzot és Zemlint meglássam és különösen Karlovitzban egy ideig mulassak, annak utána pedig szünet utánn bemegyek Erdélybe. Édes Barátom! ezekből kérem, tsak annyit közöljön másokkal, a mennyit szükséges. Sok rendbeli alkalmatlanságomból engedelmet kérek – érettem tett fáradságot köszönöm és meg is igyekezem szolgálni - A kik jóval emlékeznek rollam tisztelem - magamat továbbra is ajánlván vagyok Édes Barátom! egyenes szivü baráttya

Körösi Sándor


vissza az oldal tetejére