vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

Körösi Csoma Sándor Levele Csorja Ferenchez

Temesvár, 1819. szeptember 1.
[Erdélyi Múzeum XLVII (1943), 543-544]


Édes Barátom!


Ma már prima Septembris és én mégis Temesváronn nyomorgak!! igen, mert nagy adósságban vagyok, nem menekedhetem, és itt a becsület, tisztelet csupán csak a pénz után jár, én ennélkül szűkölködöm, tehát megvettetésben vagyok! Ennyit kellene nékem szenvedvem és hányódnom egy nem eléggé megfontolt jó tétemért – ennyit, mert már eltelik husz hónapja, amiolta a’ miatt a’ semmirevaló, megvetett Kanyaró miatt minden planumomból egésszen kifordulván, a legnagyobb nyughatatlanságok között nyomorgak. Ezért kellé nékem a minap is mint egy eszeveszettnek a’ Hazámot béfutkosni, és sokféle rollam való terhes ítéletekre alkalmatosságot szolgáltatni!! Az az egy szerencsém volt, hogy mind e mái napig a legjobb egészségben vagyok, különben nem tudom, mi lett volna belőllem. – Már mindjárt hét hónapja lessz annak is, hogy itten vagyok; négy is elég lett volna, de akkor nem menekedhetvén, már azután ugy annyira megterhesedtenek környül állásaim, hogy éppen tellyességgel nem menekedhettem. Én amint más alkalmatossággal is írtam volt, itt egy krajczárt se kerestem, minden időmet egésszen a tanulásra fordítottam, hogy annál hamarább menekedhessen!, íme mint megcsalatkoztam! – Az utolsó levele, mellyet vettem ötöd napra, Julius 18dikárol volt, köszönöm érettem tett sok rendbéli fáradozásait. Még eddig a’ Faragó Barátomhoz küldött leveleknek semmi effectumait nem tapasztaltam - ez előtt három héttel újra írtam volt Szökefalvára, és megkértem volt, hogy mihellyt levelem veszi, tudósítson a’ dolog mivoltáról, és ha még se mehettek semmire, újra kértem hogy kövessen el mindent, hogy minél előbb menekedhessem, de mind e’ mái napig nem kaptam legkissebb választ is. Édes Barátom! ha a közelebbi Diligence által, a’mely ide a közelebbi szombaton érkezik, az a pénz még se küldetnék, újra kérem a’ legnagyobb barátságos bizodalommal, tudosittson engemet mihelyt ezen levelem veszi, miben van az a’ dolog – ha kapott Faragótól tudósítást rolla; hanem pedig írjon néki újra, hogy tudosittson engemet. Egy szóval, újra kérem, kövessen el mindent, a mit lehet, környülállásai megengednek, hogy már legfelljebb Szeptember huszadikáig kaphassam azt a pénzt – én még azt a terminust el fogom várni, de annak utánna másképpen fogok disponálni, az én létemről, ha mégis nem kaphatnám azt a pénzt.

Tisztelem mind azokat, valakik rollam jo emlékezettel vágynak, különösen Tompa Ádám uramat nagyon sajnálom, hogy a Lexiconjai Göttingában maradtanak, én a portot, ha ki hozzák azok a’kik megvagynak az iránt kérve, szívesen kifizetem, ha pedig ott eladattatnak, megfordítom azt, a’ mennyivel kevesebben adattatnak el, mint a’ hogy vétettek - erre nézve és a velem való levelezésre tett költségek kifizetésére, maradjon azon Históriai exemplároknak az ára, melyeket T. Professor Keresztes uramnak ígértem.

A Méltóságos G. urfira a’ bé állott oskolai uj esztendőt különösen szerencséltetem, mind végig contentumot kívánok. Tapasztalt szíves indulatjába magamat továbbra is bizodalmason ajánlván maradtam

Édes Barátom szerető baráttya Körösi Sándor


vissza az oldal tetejére