vissza a kezdőlapra

vissza a levelekhez

Gyarmathi Samuel levele Schédius Lajoshoz

Kolozsvár, 1819. április 26.
[MTA I. Osztály Közleményei XXI (1964), 284-286]

Tekintetes Professor Ur! igen kedves Barátom Uram!

Harmadik levelemet veszi ezen tavasz kezdetétől fogva. Az elsőben Gyarmati Gáborért alkalmatlankodám, a’ másodikban a’ Tudományos Gyűjtemény Rédac-torainak küldék egy Magy: Nyelv Mestert, de e’ be már; paulo majora canamus! Egy ollan ifjú ember támadott hazánkban, ki magát a haza gyönyörűségeire egészen fel áldozta. Ez Körösi, egy Három széki Székely ifjú, ki az Enyedi Collegiumban tanulván, Göttingába mene, ott magát e’ nemes czélra tökelletesité, görög ’s arabs nyelveket, ’s más szükséges esméreteket szerezvén. Onnan haza jöve, és it mulata a’ télen, innen el mene Tömösvárra, hogy ott a Slavus nyelvbe belé kezdhessen, mellynél fogva Constancinapoly felé, és Ásiába, ’s Muszka birodalomba utazhasson. Ásiába fogja magát az arabs nyelvbe tökélletesítni, mellynél fogva minden vidékeken a’ lakosokkal világosabban tudakozódhassák. De mind ezen készületeknek mi hát a’ fő czélja? Ama’ régi nagy kérdésnek nyomos és világos megfejtése: Hol lakták régi őseink, és micsoda vidékekbe lehet találnunk azoknak ott volt mulatasok csalhatatlan jeleit? Ezért ő kész Constáncinápollyon által menve, öszvejárni Ásiának sok vidékeit, Caspium Tenger környékeit, Muszkaország részeit, Finniát, ’s talán Lapponiat is. Egy szóval el akar ő járni minden hellyeket, a’ mellyeknek látogatása őtet ezen felséges kérdésnek világosítására, ’s megfejthetésire legkisebb reménséget nyújtanak. Ő ezen nagy dologra ugy feláldozta magát meg vetette a’ Szigeti Professorságot ’s Papságot, mellyre hívták, és kész sok esztendőkig mind e fáradtságát azon nemes visgálodásra feláldozni, semmi más jutalom reménysége nélkül, hanem csak hogy a’ba a’ kimondhatatlan gyönyörüségb[e] része lehessen, hogy azt a’ nehéz kérdést, mellybe sokan az iró asztalok mellett, némellyek pedig Asiaban is bujdokolva visgálodtak; ő fejthesse meg. Uram segild őtet!!! Hát az említett tehettségein kivül van é sok pénze is, hogy azzal e’ nagy utat megtehesse? Az éppen nincs sok, hanem csak ányicska, a’menyivel Asiába bé hathasson. Hát ott mivel él? Kész mindenütt minden tehettségit arra fordítani, a’ mivel élelmit megkaphassa Tanit mindenütt az hol mulatnia kell, és ezáltal képzeli boldogulhatását. Az utazásra a’ természettől olly vaskosan fel van ruházva; hogy nagy részit edig tett utazásainak mind gyalog fojtatta, a’ télen is; midőn némellyeket az utakon a’ farkasok megettek; ő gyalog, 40 mérföldet a’ Szilágyságba, és Kövárvidekibe utazott, hordozván hátán házát, ’s kebelibe kenyérit. Egy nevezetes segedelemre való kútfejet képzel egy planumba találni, mellyet Generális Pécsi Ur adott eszire Kővár vidékin találkozván, ki azt javallottá, hogy találjon valami módot, melly szerint a’ Berlinből elindulni készülő Humbold Társaságához csatolodhassék. Melly nem éppen lehetetlen, mert Göt. Prof. Eichorn, ki neki különös nagy pártfogója; bizonyosan közbenjárója leszen; és végbe viheti a’ Berlini Tudós Társaságnál; hol az ö érdeme nagy; hogy ezen érdemes Magyart vegyék bé azon utazó társaságba melly éppen azon vidékeken czéloz keresztül utazni, mellyek valaha Magyar Haza voltanak. Humbold is nyerne benne, mert a’ mit az ö magyartalan Társaságának egy tagja se tudna által látni, és megvisgálni, azt ez az egy Magyar mindjárt által látná. Példának okáért: egy vagy más hellység neve, mellen el utaznak, nem magyar szó é? Itt vagy amott előforduló szók, mellyeket az emberek szájából hallanak; nem magyar szók é? Ezt; ’s más hasonlókat a’ Humbold társaságában, az egy Körösin kivül senki végbe nem vihetne, es így ő általa azon társaság nagyon tökélletesülne, ö is azzal. Edig hiszem hogy Prof. Eichorn írhatott is iránta Berlinbe. Mikor tehát egy e’nyi tökelletességekkel biro, és magát olly érdemes emberekkel megesmértetett ifjú indult olly dicsösséges Pályafutásra; legméltóbb okunk lehet hogy általa Nemzetünk egy régen óhajtott czélt elérhet. Pénzel segítői is kezdettek támadni, mert Méltóságos Gub. Consil. Kenderesi Mihály Ur, egy a’ legbuzgobb magyar Hazafiak közzül, már fizetett neki 100 P forintot ez esztendőre, ’s írással is lekötelezte magát, hogy míg azon útját járja, minden esztendőbe neki a’nyit fizet. Hát c szép példán nem serkenhetnek e’ más jo izlésü Hazafiak is még hathatósabb joltételre? Ez a’ nevezetes ember vala hát egy ollyan méltó tárgy, mellyet az én becses Barátomnak nyomosán megírni el nem mulathatám. Adja Isten jo órába lett légyen meg irva!!! Csókolom ezerszer, és leszek utolsó pihenésemig Kedves Barátom Uramnak leghívebb barattya:

Gyarmathi Sámuel


vissza az oldal tetejére