vissza a kezdőlapra

vissza a „Szemtanúk, kortársak” oldalára

Moorcroft

Duka 34:

Mooreroft naplójában – melyet ez utazó halála után dr, H.H.Wilson kiadott* – e találkozásra nézve a következő sorok vannak följegyezve az I. kötet 338. lapján:

* Moorcroft úti jegyzeteit összeállította és két kötetben kiadta Dr. H. H, Wilson, ily czím alatt: Travels in the Himalayan Provinces, by Mr. William Moorcroft and Mr. George Trebeck in 1819-1825. Two Volumes. London 1841. [Duka 92]

„Dras felé vezető utamban Alexander Csoma de Körössel találkoztam, egy európai emberrel örmény viseletben, aki Magyarországból Tibetig utazott szárazföldön. Velem maradt több ideig s miután Ladakot elhagytam, a khaluntól (minisztertől) engedelmet nyertem számára, hogy Zanskar tartományban fekvő Zangla* nevű zárdában maradhasson a tibeti nyelvnek megtanulása végett. Míveltségétöl és tudományosságától elvárhatni, hogy e tárgyakra nézve helyes értesítést fogunk töle kapni. ”

* Dukánál: Yangla (T.J)

Duka 90:

William Mooreroft, a híres utazó s honfitársunk jótevője és barátja, főigazgatója volt a kormányi méneseknek Kelet-Indiában. Több éven át mint kormány-ügynök utazásokat tett Közép-Ázsiában. Sok viszontagságot kellé kiállania s élete nem egyszer forgott veszélyben. Mint lovassági tiszt 1808-ban érkezett meg először Indiába s a kormány őt nem sokára a Himalayakon túli utazásokra szemelte ki. 1819-ben rokona George Trebeck társaságában újabb útra kelt: Panjab, Kasmír, Tibet ós Bokhara felé s miután tántoríthatatlan bátorsággal szembe szállott a legnagyobb akadályokkal s nem egyszer hajszálon függött élete: lázba esett s meghalt 1825-ik évi augusztus 27-én And-Khoi helységben Bokhárában, ahová akkor a kormány számára teendő lóvásárlások végett utazott. De van egy más, ennél szomorúbb oldala Mooreroft sorsának. Sir Alexander Burnes munkája II. kötetének 210. lapján ezt írja:

„Föltéve, hogy Mooreroft természetes halállal halt meg, én még sem vagyok meggyőződve arról, hogy kimúlása minden gyanút kizáró körülmények között történt volna. Nem volt akkor mellette sem európai útitársai, sem bizalmas cselédjei közül senki, s Trebecknek is oly gyöngén állt az egészsége, hogy a hozzája vitt hullát meg sem vizsgálhatta. Az is megjegyzendő, hogy cselédjeit megrabolták”.