Nyitólap             Grammar oldalára


A TIBETI NYELVTAN ELŐSZAVA

Kalkutta, 1834 decemberében
[Forrás: Duka, pp.120-122]

Buddha vallásának széles elterjedése Ázsiának keleti részeiben, az utolsó időkben nagy figyelmet gerjesztett az európai tudósok között. Kitűnő orientalisták fölfedezték, hogy azon vallás, mely a távol kelet oly különböző országaiban annyi milliók által elfogadtatott, a gangesi vagyis Közép-Indiában vette eredetét: ennél fogva reményünk lehet, hogy a mívelt közönség kegy teljesen fogja fogadni a tibeti nyelv szótárát és nyelvtanát. Tibetország a jelenkorban a buddhismus gyúpontjának tekintetik. Ezen elementáris művek tehát kulcs gyanánt szolgálhatnak megnyitására azon óriási köteteknek (ezek a sanskrit hű fordításai), melyek még mindig föltalálhatók azon országban. Ezek kimerítő értesítést foglalnak magukban Ázsia terjedelmes részében, különösen pedig az őskori Indiában lakozott népek erkölcse, viselete, véleménye, tudománya, tudatlansága, babonahite, reménye és félelme felől.

Földünkön a jelen korban három uralkodó vallás létezik; mindegyike számos követőket számlál s mindegyike sajátszerű irodalommal bír, tudniillik: a keresztény, a mahomedán és a buddhista vallás. Érdekes azon körülmény, hogy évszámításunk VIII- és IX-dik századában bizonyos uralkodók komolyan azon igyekeztek, hogy ezen három vallásnak irodalmát illető országaikban megállapítsák, még pedig latin, arab és sanskrit nyelven, nevezetesen Nagy Károly és utódai Némethonban és Francziaországban, Al-Mansur, Harun-al-Reshid és Al-Mamun khalifák Baghdadban, Magadha királyai Indiákon, Khrisrong De'Hu Tsan, KHri Desrong Tsan és Ral-Pachen Tibetországban. Chinában pedig, az akkor uralkodó Thang dynastiából származott császárok. A kereszténységnek dicsőségére válik megemlítenünk, hogy a midőn a tudományosság folytonosan hanyatlott a mahomedánok és a buddhisták között: a kereszténység nemcsak hogy magas fokig fejlesztette saját irodalmát és a tudományt, de követve a szabadelvűség és a valódi tudomány elveit, a jelen korban azon fáradozik, hogy alapos ismereteket szerezzen a vele versenyző két vallás alapelveiről, még pedig saját nyelvükben. Innen van az, hogy Európa északnyugati részeiben, Angol-, Franczia- és Némethonban, a hol ezer év előtt csak a latin nyelv volt mívelve a tudomány emberei által, ott jelenben az arabs és sanskrit irodalomnak számos gyúpontjai találhatók.

Ennek köszönhető az „Orientál Translation Committee” (keleti irodalmi fordító választmány) megalapítása, melynek tagjai Európának legkitűnőbb orientalistái, kiknek munkálkodásaiból máris oly sokat nyertünk és a jövőben még többet remélünk. Tibeti szakemberek, ha ugyan találkoztak e választmányban, nagyon kevesen lehettek. Elszigetelve hozzáférhetetlen hegysorok által, Tibetnek zárdái figyelem nélkül maradtak; tudós vagy utazó alig kereste föl valaha és a közelmúlt időkig alig gyanította valaki, hogy azon világrész meg nem háborított menhelyének oltalma alatt, oly éghajlatban, a hol a forró égövi lapályoknak mindent megrontó befolyása ki van zárva, tökéletes épségben föltalálhatók a buddhista hit könyvei, eredeti sanskrit szövegben és hű fordításban, mit az indiai continensen most hiába keresnénk. Remélem, hogy tartózkodásom ideje azon kietlen országban, oly czélból, hogy elsajátítsam a nyelvét és megvizsgáljam irodalmi tárházait, nem volt eredménytelen, de hogy ezen nyelvtan és szótár bizonyságául fog szolgálni fáradozásaim őszinteségének, melylyel föladatomat elérni törekedtem.

Szótáramnak előszavában kifejeztem tiszteletteljes köszönetemet az indiai brit kormánynak, tibeti tanulmányaim ideje alatt élvezett pártfogásáért, előszámlálám egyszersmind azon szívességeket és jó szolgálatokat, melyekben több uri egyéntől részesültem; fölösleges lenne tehát hálámat itt ismételni. Azon körülmény, hogy az angol nyelvet választám közegül munkálataim nyilvánossá tételére, bizonyságul fog szolgálni Európa tudósai előtt, hogy mennyire érezem kötelezettségeimet az angol nemzet irányában.

A munkát magát illetőleg, hogy azt lehetőképen rövidre vonjam, csak oly pontok tárgyalásába ereszkedtem, melyet múlhatatlanul szükségeseknek tartottam ezen eddig ismeretlen nyelvnek alapos megismerésére. Tárgyaltam a beszédnek minden részét s a mennyire tőlem telt, teljes jegyzeteket adtam minden fejezetnél, megemlítvén a szavak származását s változékonyságát, hogy ily módon a kezdő azonnal beláthassa és megértse a tibeti nyelv részeit.

Az orthographia képezi a főnehézséget e nyelvben, mit én úgy a szótagi rendszer ismertetésében mint a lexiconban szabályszerűleg megállapítani igyekeztem hiteles grammatikai kútfők után. A nevek hajlítása és az igék conjugatiója itt, úgy mint az indiai dialektusokban, nagyon egyszerű. Egy jól rendezett szótár s rövid bevezetés a declinato és conjugato formáiba elég lesz arra, hogy a tanulót bevezesse a nyelv ismeretébe.

A. Csoma de Kőrös
Calcutta, deczember 1834


vissza az oldal tetejére


Készítette: Webkincstár