Nyitólap             Szótár oldalára



A TIBETI-ANGOL SZÓTÁR ELŐSZAVA

Kalkutta, 1834 februárjában
[Forrás: Duka, 115-120]

A tibeti szótár megjelenéseért ezen alakban, a tudós világ elismeréssel tartozik a brit keletindiai kormány bőkezűségének és pártfogásának, melyben két főkormányzó, tudniillik Lord Amherst és Lord William Cavendish Bentinck kormányai a szerzőt tanulmányainak ideje alatt részesítették. Legmélyebb tisztelettel ajánlja tehát ő e munkáját,' mint csekély elismerését a kormány iránt, azon segélyért, melyet élvezett és különösen mult évi magas elhatározásért, melynek értelmében a Tibeti Nyelvtan és Szótár közköltségen kiadatni rendeltetett. Ily módon ezen elemi művek, melyek okvetetlenül szükségesek a tibeti nyelvnek alapos megtanulására, biztosíttattak mindazon egyének számára, a kiknek érdekében fog lenni a tibeti irodalom tanulmányozása.

A brit kormánynak általános pártfogásán kívül a szerző elismeri lekötelezettségét az angol nemzet több fiának istápolásáért és szívességéért s ezen kegyeikért ezennel tiszteletteljesen nyilvános hálát fejez ki. A közönséget pedig értesíteni óhajtja a szerző az iránt, hogy ő nem küldöttje semmi kormánynak s politikai czéljai nincsenek. Nem is tartozik azon gazdag urak sorába, a kik saját költségükön utaznak, élvezetkeresés végett avagy kíváncsiságból, ő csupán egy szegény tanuló, a kinek óhajtása volt látni Ázsiának különféle országait, az őskor annyi eseményeinek színpadát; megfigyelni a különféle népek szokásait s megtanulni nyelvöket, azon reményben, hogy eredményének hasznát a világ egykoron majd be fogja látni. Ilyen volt tehát azon férfi a ki zarándokújában mások kegyeitől függött, hogy megélhessen.

A persa földön, Teheránban léte alatt különösen le volt kötelezve Henry és George Willock uraknak és Dr. Richárd követségi orvos úrnak, Ladák és Kasmírban a boldogult Mr. William Moorcroft- és társai Mr. George Trebeck- és Meer Izzet Ullahnak; Sabathuban pedig C. P. Kennedy százados és Dr. J. Gerard uraknak, az előbbitől kormányi pártfogásban és pénzbeli segítségben részesült, míg az utóbbi hasznos könyvekkel látta el.

Calcuttába megérkezvén, az Asiatic Society akkori titkára s később a sanskrit nyelv tanára az oxfordi egyetemen, Dr. H. H. Wilson nagyon lekötelezte a szerzőt azon kegyessége által, hogy tibeti irományaiból szemelvényeket választott és azokat kinyomatta. Végre hálásan elismeri a szerző Mr. J. Prinsep, az Asiatic Society jelenlegi titkárának szívességét, hogy munkáinak angol szövegét kisimítva és kijavítva sajtó alá bocsátja.

Az angolok által nyújtott segedelmen kívül hálával elismeri szerző azon kegyes és nagylelkű bánásmódot, melyet utazása közben Allard és Ventura. két franczia tiszt részéről tapasztalt; ők utóbb Maharaja Ranjit Sing szolgálatában Lahorban magas rangra jutottak; azt tapasztalt Pohle Ignácz úr, egy csehországi születésű kereskedő részéről is Aleppóban, s az ő ajánlatára Magyarországból származó Swoboda Antal úrtól, ki ügynöke volt Bagdadban; a Bécsből való Bellino úrtól, ki Rich úrnak, az angol politikai ügyvivőnek Bagdadban titkára volt; és végre egy jószívű embertől, a tiroli születésű Schäfer Józseftől, ki kovács-mesterséget űzött Egyiptomban, Alexandriában.

Ez a nyilvános és hálás elismerése azon kegyes és jó szolgálatoknak, melyekben a szerző részesíttetett.

Most a munkáról.

Jóllehet a tibeti nyelvnek tanulmányozása nem állott eleinte a szerző tervében; és csak miután a gondviselés ót Tibetbe kísérte és a boldogult Moorcroft bőkezű támogatása folytán kedvező alkalma nyilt megismerni, hogy minemű és mi eredetű a tibeti irodalom, szánta reá magát örömest, hogy avval alaposan megismerkedjék, azon reményben, hogy ez eszközül fog szolgálni közvetlen tervének megvalósításában, tudniillik a magyarok nyelve és eredete körüli kutatásaiban. Szerző tanulmányainak eredménye pedig az, hogy Tibetnek irodalma egyáltalában Indiából származott. A tudománynak különféle ágaira vonatkozó roppant kötetek nem egyebek, mint tökéletes és hű fordítások a sanskritból. még pedig Bengál, Magadha, a gangesi vagy Közép-India, Kasmir- és Nepalországokból eredő munkákból; a fordítások Krisztus után a hetedik században kezdődtek. A most említett munkáknak nagy része pedig a tibetiből mongol, mantsu és chinai nyelvekbe plántáltatott, ennél fogva a chinai Tatárországban a tibeti nyelv a tudósok nyelvévé lett, úgy mint Európában a latin.

Miután a tibeti nyelv segítségével a szerző megismerkedett a buddhista vallási rendszer műszavaival, szellemével s általános tartalmával is, szerencsésnek érezte magát, hogy így könnyű eszközre tett szert, a sanskrit irodalom tárházához eljuthatni, mely az utóbbi időben a tanult Európának oly kedvencz tanulmányává lett. Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a sanskrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok dús aknát találandnak tanulmányozásában, szem előtt tartván nemzeti eredetük, szokásaik, viseletük és nyelvük érdekeit, meg pedig azért, mivel a sanskrit nyelvnek alkotása, valamint több indiai nyelveké is. nagyon párhuzamos a magyarokéval, mely különben eltér a nyugati Európa nyelveitől. E párhuzamosságnak feltűnő bizonyságául álljon a következő példa. A magyarban előragok helyett utóragokat találunk kivétel nélkül, kivévén a személyes névmások esetét; és az igegyökből segédige nélkül s csupán egy szótagnak egyszerű hozzáadásával többféle igealakokat formálhatunk: tundiillik cselekvő, szenvedő, óhajtó, gyakorító, visszaható formákat; így van ez úgy a magyarban mint a sanskritban s nincs szükség sem itt, sem ott a segítő igére az összetett mult vagy a jövő idők formulázásában, a hogy az okvetetlen megkívántatik az európai nyelvekben. De nincs itt helyén oly elemzésbe ereszkedni, mely iránt különben a legnagyobb érdekkel viseltetik a szerző hazafiúi úgy mint nyelvészeti előszeretetnél fogva.

A szótárt és a nyelvtant illetőleg, mely a kormány bőkezűsége folytán közzététetik, szabadságot vesz értesíteni a közönséget, hogy mindkettő hiteles kútforrásokból állíttatott össze, miután a szerző a tibeti nyelvvel eléggé megismerkedett, egy értelmes Láma papnak oktatása folytán, a kinek neve tiszteletteljesen meg van említve a czímlapon; az ő értelmi tehetségében a szerzőnek teljes bizalma volt, a szerző őt az általános buddhista irodalomban teljesen jártasnak találta, és a kellő ismeretekkel bírónak a tudományok azon ágaiban, melyek egy szótár megírásában nélkülözhetetlenek, különben is minden tekintetben képesítve volt mint uri egyén, naponta közlekedni hazájának legmagasb polczon álló embereivel; mivel pedig Tibetnek legnagyobb részét beutazta, jól ismeri az udvariasság és a finom nyelv kifejezéseit. Ily kifejezéseknek gyakori használata a tibeti nyelv sajátságaihoz tartozik, és jóllehet azok a tibetiben közönséges beszédmód gyanánt veendők: mégis mintegy költőivé teszik a nyelvet s rendesen használtatnak az irodalomban úgy, mint a míveltebb osztályok társalgásában, különösen a főrangúaknái.

Sanskrit kifejezések csak ritkán fordulnak elő a tibeti könyvekben, kivévén egy néhány főnevet: személyeket, helyeket, drágaköveket, virágokat és növényeket jelezve, ha tudniillik a fordítók nem voltak képesek meghatározni a megfelelő tibeti szót. Meg kell itt jegyezni, hogy minden tudományos sanskrit műszó szótagról szótagra van a tibetire lefordítva; ez eltér azon szokástól, a mely Európában divatos, ha a görög vagy latin nyelvből fordítunk. Minden tibeti fordítás tehát azon minta szerint történik, melyet az első fordítást eszközlő Panditok speciali-ter megállapítottak. Tapasztaljuk ezt több meglevő sanskrit és tibeti szógyűjteménynél, melyeknek egyik terjedelmesb példányát a szerző maga fordította angol nyelvre és az Asiatic Societynek fölajánlott. Rémusat Abel ugyané művet már régebben közlötte Európa tudósaival, erről azonban a szerzőnek tudomása nem volt.

A tibeti nyelv alkata nagyon egyszerű. A declinatiónak csak egy formája van. Az igékben személy vagy szám változást nem tesz és csak a névnek vagy névmásnak egyes vagy többes számából lehet következtetni arra, hogy az igeszó melyik számban áll? Ha a kezdő a segítő igéket betanulta és megismerkedett a parti-culákkal, melyek a modust és a tempust alakítják: minden igét képes lesz conjugálni. Vannak bizonyos rendhagyó igék is, ezeknek praesensét. praeteritumát és a parancsoló módját kell megtanulnunk; azonban csak egy kivételes osztályát képezik ezek az összetett igéknek és részletezve vannak a nyelvtanban és a szótárban. Az egész Tibetben az 0rthographia ugyanaz, de az orthoëpia különbözik az egymástól távol eső tartományokban, különösen az összetett mássalhangzóknál.

Hogy e munka lehető szoros határok között maradjon, csak kevés sanskrit szó és főnév (nomen proprium) fordul elő ezen kiadásban. De ha idővel több érdek fog mutatkozni a buddhismus iránt, mely annyi hasonlatosságot tanúsít a kereszténység igazi szelleméhez; és ha tán ösztön támad a keresztény és az európai mí-veltségnek Ázsia legkeletibb részeibe terjesztésére: akkor ezen tibeti szótár sok tekintetben kijavítható, megbővíthető és sanskrit kifejezésekkel pótolható leszen.

Tibeti tanulmányainak első éveiben, szükségképen sok nehézséggel kellett küzdenie a szerzőnek; mivel tolmács nem volt közötte és a Láma között, ki saját nyelvén kívül mást nem igen értett. Nem is állott semmi elementáris munka rendelkezésére, kivévén páter Giorgi Alphabetum Tibetanumát. Mr. Marshmannak 1826-ban Seramporeban kiadott tibeti szógyűjteményét csak Calcuttában való megérkezte után, 1831-ben látta először a szerző, a midőn az hasznára már nem lehetett, mivel a jelen munka már jóval annak előttejelen alakjában és kiterjedésében készen volt. Ennél fogva a tudományos világ elnézésé; kéri a szerző azon számos fogyatkozásért, melyet a tapasztalt szem kétség kívül hamar föl fog fedezni a Tibeti Szótárnak ezen első kísérletében.

Kelt Calcuttában 1834 dik év február havában.


vissza az oldal tetejére


Készítette: Webkincstár